A csömöri utánpótlás-válogatott jégkorongozó, Péter Donát öt éve játszik Németországban, ahol a közelmúltban ugrásszerű fejlődésen ment keresztül a jégen az augsburgi együttesben. Pluszgyakorlás az edzések végén és a légiósélet nehézségei - interjú.

 

Öt év távol a családtól és a barátoktól - áldozatokkal jár, ha az ember országot vált a karrierje érdekében, de az ifjú csömöri jégkorongozó, Péter Donát rendkívül eltökélt. Hajlandó minden nehézséggel szembenézni a céljai elérése érdekében. Immár öt éve játszik Németországban és az idén egészen kiemelkedő teljesítményt nyújt a DNL-ben (így hívják a német utánpótlás-bajnokságot - Deutsche Nachwuchsliga). A hazai szakportál, a jegkorongblog készített interjút a válogatott reménységgel.

 

Egészen kitűnő szezonja van Németországban Péter Donátnak. A 18 éves hokis a tavalyi szezonhoz képest bőven megduplázta pontjai számát, 35 mérkőzésen 55 pontig jutott a legmagasabb szintű német juniorbajnokságban, amivel az 5. helyen áll a liga összesített kanadai táblázatán. Pedig már tavaly sem szerepelt rosszul a magyar jégkorongozó – 25 meccsen 5+19 pont az alapszakaszban, majd 6 találkozón 6+7 a kiesés elkerüléséért zajló körben –, az idén viszont még kiemelkedőbb teljesítményt nyújt: a 35 meccsen szerzett 55 egység 23 gólból és 32 asszisztból adódik össze. Különösen a gólok tekintetében figyelhető meg tehát ugrásszerű javulás.

 

- Mikor vetted a fejedbe, hogy külföldön szeretnél játszani?
- Őszintén szólva nem tudnám pontosan megmondani, honnan jött az ötlet, hiszen akkor még csak 13 éves voltam - emlékezett vissza Péter Donát. - Annyira szerettem a hokit, és már addig is annyi időt és energiát áldoztam rá, hogy mindenképpen magasabb szinten szerettem volna játszani. Szerencsém volt, mert a nagybátyám Németországban él, az ő révén próbájátékra mehettem Nürnbergbe. Megfeleltem, így elkezdhettem a kinti karrieremet. Egy német családnál laktam három évig, akiknek ezért nagyon hálás vagyok. Egyébként a sport nálunk családi dolog, a két húgom is válogatott sportoló tornában és dzsúdóban.

 

- Hogyan viselted a távollétet?
- Szerintem a szüleimnek volt a nehezebb az elején. Én 13 évesen szinte fel sem fogtam, hogy egyedül vagyok kint, annyira lekötött a hoki és a tanulás. Ott ugyanis egy új iskolarendszerbe kerültem, és a német nyelvet sem beszéltem. Idővel én is szembesültem a nagy távolsággal, hiszen egy évben csak néhány alkalommal mehettem haza, de manapság már nem jelent gondot a napi szintű kapcsolattartás.

 

- Hogy ment a beilleszkedés?
- Az elején hamar fel tudtam venni a kinti fordulatszámot, bár akkor még alacsonyabb ligában játszottam. Három évet töltöttem Nürnbergben, ment a játék, így szerettem volna magasabb szintre lépni. Átigazoltam Augsburgba, amely a német juniorbajnokság első osztályában szerepel. Itt nehezebb dolgom volt, nálam idősebb játékosok közé kerültem, a helyemért nagyon meg kellett küzdenem.

 

- Ugrásszerű a javulás idén a gólokat tekintve...
- Ennek a fejlődésnek több összetevője volt. Az előző két szezonban a góllövés nem ment úgy, ahogy szerettem volna, ezért tavaly már plusz lövőedzéseken vettem részt, az edzések végén is fent maradtam a jégen gyakorolni. Ennek a pozitív hatását egyértelműen éreztem. Másrészt az edzőnk megtalálta azt az ideális sort, amelyben a két társammal kitűnően megértjük egymást, így az eredmények is jöttek. Ezen a héten kezdjük a rájátszást a Berlin ellen, bízom benne, hogy ott is jól megy majd.

 

- A német juniorligában tehát megállod a helyed, a további fejlődéshez viszont ismét szintet kellene lépni.
- A következő szezonban továbbra is szeretnék Augsburgban játszani. Nagyon jól érzem itt magam, és a középiskolát is itt szeretném befejezni. Ugyanakkor a közeli jövőben szeretném magam kipróbálni egy felnőttbajnokságban is, ám ez Németországban nem egyszerű. Az első és a másodosztályban limitált a légiósok száma, így hamarabb kap szerződést egy huszonéves vagy harmincas cseh vagy kanadai, mint egy 18 éves magyar. Ezért azt is nagyra értékelném, ha egy harmadosztályú felnőttcsapatban bemutatkozhatnék.

 

- Decemberben a divízió 1/B csoportos junior-világbajnokságon mi történt a magyar válogatottal, hogy ha kevéssel is, de lemaradt a feljutásról?
- Még ma sem tudom, mi történt ott velünk. A feljutásunk a Szlovénia elleni találkozón úszott el, egy rossz 10 perces időszakban. Az biztos, hogy jó lecke volt számunkra, hogy egy hokimeccs nem 50, hanem 60 percig tart. Én a koromnál fogva még ott lehetek a következő vb-n, amennyiben a szakmai stáb is számít rám. Nagyszerű érzés lenne ezúttal feljutást ünnepelni decemberben, bár tudom, hogy nagyon sokat kell érte tennünk!