HORTI GÁBOR BLOG - Azért nem a nőkkel kezdtem, mert ott cifrább a helyzet. Németh András után kinevezték szövetségi kapitánynak a két nagy rivális csapat edzőjét. Egymás mellé.

 

Ha valahol, akkor Csömörön szeretik és értik a kézilabdát. Ami viszont a mai magyar kézilabdában a felnőtt válogatottak környékén tapasztalható, annak azért komolyabban neki kell futni gondolkodás tekintetében.

 

Az alapszitu, hogy faszénné égett mind a női, mind a férfi válogatott. Ez végtelenül kellemetlen az új elnökségnek, amely szépen benyelte a szakemberek légüres ígéretét. Mert ők meg a felemelkedést vizionálták, azzal a rengeteg pénzzel, amit beletoltak a szövetség bukszájába.

 

A nagy sugárban dőlő forint ellenére az egyik nemzeti csapat vébén, a másik meg Eb-n nem hagyott tintapacányi nyomot sem a nemzetközi szövetség évkönyvében.

 

A férfiaknál egy nagy lelkesedéssel és még nagyobb egóval - utólag kiderült - belépőt haknizó kirgizszemű pumpálta fel a kéziszurkolók megengedett vérnyomását. Elsőre avval, mert Eb-első helyet ígért. Amikor Dujsebajev az első Eb-vereséggel végződő meccs után kimondta, hogy övé a felelősség, nagyban bevágódott az átlagnézőknél. Az eddigi magyar sportbukások után alig találni olyan vezetőt, aki felvállalta saját bűnét. Erre ez meg nyílegyenes. Amikor másodszorra is megtolta a bevállalós státuszt, már gyanús volt. Aztán a harmadik vereségnél már nevetségessé redukálta önmaga sarát, érezhető volt, hogy ez szimpla marketing fogás. Mehetett a fenébe a vérnagy megbántódásával meg a rosszul súgó embereivel.

 

Pofára esés a torna után, szövetségi kapitány keresés a nagy selejtező előtt. Vészhelyzet, úgy, hogy Green doki is kevés a műtéthez. Általános megnyugvásra megtalálták a Veszprém spanyol edzőjét, Xavier Sabatét, aki nem ígért semmit. Csak a feladat fontosságát emelte ki. Józanul. Nincs fiatalítás addig, míg nincs valamilyen értékelhető eredmény.

 

Azért nem a nőkkel kezdtem, mert ott cifrább a helyzet. Németh András után kinevezték szövetségi kapitánynak a két nagy rivális csapat edzőjét. Egymás mellé. Az FTC-s Elek Gábort vélhetően a felfokozott néphangulat csitítására, afféle pajzsként előre tolva, míg az Audi-ETO-s Ambros Martint a győri erős emberek „nemá, hogy a mi emberünk ne legyen ott!” megjegyzésére emelték pozícióba. Az egyik nem akarta, de muszáj volt, a másik meg akarta. Még az is lehet, hogy boldogan vállalta. Az egyik beszél magyarul, a másik angolul is vegyesen. A magyar lányoknak. Közben ott a vezetésben egy nő, aki döntő karakter, de benne volt a korábbi égésben. Viszont nagy a szava.

 

A lengyel nő csapat elleni két, vegyes eredmény után semmi, de semmi nem derült ki a közös melóból. Ott tart az egész, ahol elkezdték. Érti ezt valaki? Mondjuk Csömörön.

 

HORTI GÁBOR