HORTI GÁBOR BLOG - Aztán jön egy nagy nemzetközi torna, ahol a jóllakott idegenlégiósok, tele vagánysággal, játéktapasztalattal olyat mérnek a jobbára kispadon kuporgó válogatottakra, annak csudájára járnak a szövetségek!

 

Az már ez elején látszott, hogy első szándékból tök jót akartak, amikor központilag vezényelték az anyagi áramlatot a magyar sportklubokba! Viszont mára egész furcsa eredményt mutat a szándék! Többször kell elolvasni a „Mindennapi Óvatosban” látható tudósítások jegyzőkönyvét! Sokadik nekifutásra derül csak ki, hogy a csapatok a magyar nemzeti bajnokságban szereplő együttesek, és igen: nincs, vagy csak mutatóban játszik magyar játékos!

 

Volt egyszer egy Siófok-Kisvárda matiné, talán a sorrend nem ez volt, nem ez a lényeg, a két női kézilabdás formációban, a kábé 30 játékosból egy született a Kárpát-medencében! Meg a játékvezetők, ők meg alapból. Ez mi ez? - kérdezhetné a távolból figyelő! Kosárlabdában is megneszelték a hazai lehetőségben rejlő abszolút pénzügyi biztonságot, a csapatokat áradatként öntik el a senkivel nem törődő jenkik, a fáradt, túlélést próbáló szerbek és a többiek! A jégkorongban hasonló a szitu, ott azért még feltűnőbb a jelenség, hiszen három sorban nem nehéz kiszúrni az idegent! Sokszor hallani: nem baj, hogy idejöttek a külföldiek, lenne mit tanulni tőlük! De semmi! Megérkeznek nagy zajjal, príma, fényes a pedigréjük, zamatos, híres kluboknál tették a dolgukat, amúgy jelenleg éppen nincs szerződésük, de most, hogy beléptek Magyarországra, elég boldogok, sok jót hallottak az itteni bajnokságról és most cefetül beleteszik magukat a melóba! Majd pár hónap múlva halkan lelépnek, mert pont annyit értek, mint a nulla! Közben a szegény, tehetséges magyar gyerek megy a bontóba, nem kell sehová, nincs türelem a felépítésükhöz, hiába a rengeteg jó eredmény az utánpótlás tornákon, az edző - természetesen külföldi - utálja a fiatal magyarokat, cserébe legalább kihagyja őket az egészből. Aztán jön egy nagy nemzetközi torna, ahol a jóllakott idegenlégiósok, tele vagánysággal, játéktapasztalattal olyat mérnek a jobbára csak kispadon kuporgó válogatottakra, annak csudájára jár az összes szövetség! Labdarúgásban nem annyira veszett a helyzet, vízilabdában, kézilabdában, akár még kosárlabdában is tragikusan rossz ez az állapot! Nincs senki, aki felkérdezné a főnököket: mire való ez a világ?

 

HORTI GÁBOR