HORTI GÁBOR BLOG - Az új esztendőre megérkezett a férfi válogatott kihívása, a világbajnokság. Állítólag ez könnyebb, mint az Eb, hiszen a nagymenők mind ezen a kontinensen labdáznak. Ebből a magyar csapat fájóan kimaradt...

 

Soha el nem múló, pusztító érzés a lelépő év vége és a boldog új esztendő eleje. Irgalmatlan hosszú ideje kóvályog már a magyar néző, amikor a magyar kézilabdában eljön a női és férfi szakág aktuális nemzetközi tornája. Régebben ezek az események jobban mutattak, a múlt dicsősége ezüstérmekről, boldog negyedik helyekről szóltak, csak azért, hogy a jelen még jobban begörcsöljön az agyunkba! A 2018-as évet a korábbiakhoz képest szerencsésen, nem dühösen hozta le a női válogatott, szemmel látható volt az előrelépés, pár váratlan, harcos, szívből fakadó győzelem leültette az amúgy már hőbörgésre bőven készen áll köznépet. A fiatalítás is elkezdődött a csapatnál, mondjuk épp ideje volt, hogy frissebb legyen a csapat, pláne úgy, hogy a juniorok megnyerték a korosztályos vb-t, tehát lenni miből meríteni! Csakhogy akadnak páran, aki még mindig a régi idők harcosnőit akarják, miközben az ő idejük lejárt, és ez látszik a pályán is. Ahogyan csúnyán otthagyják őket! Az új esztendőre megérkezett a férfi válogatott kihívása, a világbajnokság. Állítólag ez sokkal könnyebb, mint az Európa-bajnokság, hiszen a nagymenő válogatottak mind ezen a kontinensen labdáznak. Lehet, hogy ez máshol jól szöveg, ám ebből a magyar csapat fájóan kimaradt. Rengeteget lehet okoskodni a miért tábortüzénél, a megoldást gyorsan meg kell találni! Az eredménytelenséget hozó játék égető probléma, ismét kiderült, a világ gyorsan elrohant a magyar csapat mellett. Kevés a fiatal, ha mégis bevállalják őket, egy csepp jó játék után ülhetnek vissza a padra. Jönnek a régi emberek, ettől még vegytisztábban látszik a fáradásos törés, csúf lemaradás. Közben a kluboknál, a válogatottnál semmiben nincs hiány, a tornák végére meg örökké ott az okoskodás, a matekozás. Amiben ugye még gyengébb a magyar sors, inkább balsors! Marad a szaladgálás egyik rosszból a másikba, ömlik a rengeteg kérdés, ezekre különben villámgyorsan kellene válaszolni, mert ha nem, oda minden. Ismét jöhet a búslakodás, reménytelenség, hitehagyottság.

 

Már most szabad szorongani a következő kézilabda válogatott esemény miatt!

 

HORTI GÁBOR