SZIRÁKI ZSÓFIA BLOGJA - Sokunk asztalán ott pihenhet a fonott kalács, a frissen reszelt torma, a füstölt sonka, a főtt tojáshegyek vagy éppen a túrós pogácsa. De tudjuk-e, mi volt előbb: a sonka vagy a tojás?

 

Ha már-már egyre jobban el is törpül a húsvét vallási háttere, s elözönlenek minket a márkás és márkátlan csokinyulak, műfű-forgácsok és répakerítések, nem árt néha kicsit lelassítani lépteinket, s a húsvéti családi és baráti összejöveteleket nemcsak béldörgedelemmel kísért gyomor-hadgyakorlatként számon tartani.
 

Sokunk asztalán ott pihenhet a fonott kalács, a frissen reszelt torma, a füstölt sonka, a főtt tojáshegyek vagy éppen a túrós pogácsa. De tudjuk-e, mi volt előbb: a sonka vagy a tojás?
 

A középkorban, hazánkban még hírből sem a disznósonka volt a soros húsvétkor. A húsvétot megelőző többhetes böjti időszakban nem vettek magukhoz a hívők jóformán állati eredetű terméket; önmegtartóztatást tanúsítottak. A tojásokat keményre főzték, hogy több ideig elálljanak. Innen alakult ki a tojásfestés-ajándékozás népi hagyománya is, ahol csak később nyert teret a kifújt- vagy fatojások készítése. Húsvét ünnepekor, ahogy Nyugat-Európában is, a bárányt állították piedesztálra. 
 

A füstölt sonka az utóbbi másfél évszázad gasztronómiai térnyerése folytán terjedt el a háziak asztalán. Olcsóbb volt, füstöléssel jól tartósítható. A török hódoltság, mely szinte teljesen elmalactalanította hazánkat, több évszázados lemaradást idézett elő a hús urbán-villára tűzésében, s az első budapesti sertésvágóhíd is a XX. század elejéig váratott a megnyitásra. A vasúti vonalak fejlesztése elősegítette a vidéki sonkahagyomány gyors terjedését, és ma már szinte minden magyar ember büszkén pakolja tele tányérját vele.
 

De mégis, füstölt sonka: jól tesszük-e, hogy ezt esszük? 
A füstölt sonka nem elég, hogy vörös húsból készül, még az eljárás is fekete listás lett az utóbbi évek kutatásai (WHO, 2015) alapján, melyek a feldolgozott, vörös húsból készült húskészítményeket és a vastagbélrák kockázatát vizsgálták. Egy azonban bizonyos, hogy a mértékre kell ügyelni, így egy 4 napos húsvéti vigadalom nem fogja kitörölni több év áldozatos odafigyelését. Nyugodtan adózzunk a hagyományunknak, de kerüljük a kellemesnél nagyobb teltségérzet kialakulását.
 

Magas a koleszterinszintem: mi legyen a tojásokkal?
Sokszor már annak is örülök dietetikusként, ha tudjuk, hogy a tojásnak magas a koleszterintartalma, abból is a sárgájának. Egy darab, M méretű tojás sárgájában 180 mg koleszterin van (és egy egészséges felnőtt ember napi javasolt össz-koleszterinbevitele 300 mg!). Szerencse, hogy csak a sárgájában van, ugyanis a fehérje része koleszterinmentesnek tekinthető. Persze nekem feszülhet az olvasó, hogy nem hajlandó csupán főtt tojásfehérjét fogyasztani. Javaslom a töltött tojások asztalra helyezését, ahol a tojásfehérje-jászol megtartása mellett, a tölteléket kicserélhetjük alacsonyabb koleszterintartalmú változatokra: például juhtúrós, spenótos, céklás vagy éppen jalapeno paprikás-avokádós változatra. Ha a sárgájának a „színe” hiányozna töltött tojásunkból, segítségünkre lehet a semlegesebb ízvilágú sáfrányos szeklice, de ha receptünktől nem üt el a keleti ízvilág, curryt-kurkumát is csempészhetünk töltelékünkbe. A megmaradt tojássárgájákat remekül fel tudja használni a család másik része egy kis tejszínnel vegyítve, hogy leveseit gazdagítsa (ez a folyamat a legírozás).
 

Problémáim vannak a szénhidrát-háztartásommal: ehetek kalácsot?
A hagyományos, boltban kapható kalácsok általában magasabb hozzáadott cukortartalommal, finomlisztből készülnek. Ma már több diétás boltban, előrendeléssel hozzá lehet jutni „diétás”, hozzáadott cukortól mentes, teljes kiőrlésű kalácshoz, de otthon is elkészíthető a gyakorlott kezeknek. Ha a tészta cukortartalmát szeretnénk cukoralkoholokkal (pl.: xilittel, eritrittel) pótolni, ne felejtsük el, hogy az élesztő futtatására ezek alkalmatlanok, mivel az élesztőgombák nem tudják tápanyagul felhasználni őket (magyarul nem futtatható fel velük az élesztő).
Vendégségben, hagyományos kalácshoz nyúlás esetén használjuk szemmértékünk mellett a mérleget, s igyekezzünk minél több friss zöldséget fogyasztani mellé, mint például a tavaszunk egyik slágerét, a retket.

 

Ha locsolni indulunk, ne csak a kupicák felé nyúljunk nagylegényi tekintettel… gondolva a másnapi munkára vagy tanulási kötelezettségünkre, igyekezzünk mértékletesen alkoholt fogyasztani. A WHO ajánlásai nyomán 1x4 cl feles vagy 2 dl vörösbor vagy kb. 6 dl sör fogyasztása javasolható a vendégeskedés közben. Pótoljunk folyadékveszteségünket vízzel, teával, ásványvízzel. Cukros üdítők helyett is válasszuk a csapvizet, valamint a dobozos gyümölcslevekből is mértékletesen, maximum 4 dl-t fogyasszunk el egy nap, hiszen máskülönben ugyancsak egy nem kívánt kalóriatöbblettel látjuk el szervezetünket.

 

Szép ünnepeket és jó étvágyat kívánva:
SZIRÁKI ZSÓFIA