Mr. Gólveszély

Hagyományos rovatunkban portrésorozat keretében mutatjuk be a csömöri sportélet főszereplőit, minden hónapban más és más kerül rivaldafénybe. Áprilisban focicsapatunk kapitányát és házi gólkirályát, Tihanyi Ármint ismerhetjük meg jobban.

 

"Tisztán emlékszem rá, ahogy végigfociztam a gyerekkoromat otthon a kertben, illetve a suliudvaron, és viszonylag korán észrevették, hogy megvan a tehetségem a játékhoz - emlékszik vissza a sportággal való megismerkedésére nagypályás focicsapatunk kapitánya. - Általános iskolai testnevelőtanárom, Simó Laci bácsi szerint ügyes voltam a kézilabdában is, gyors és robbanékony, sőt, miután edzéseken láttak játszani, a korosztályos válogatottba is meghívtak, de akkor már a szívem mélyén elköteleztem magam a focival. A hagyományos csömöri sportágat, a kézilabdát végül a nővérem, Nóra választotta. Akkoriban a legjobb utánpótlás-nevelő munka a Ferencvárosnál folyt, így apuék oda vittek le edzésre, mindennap jártunk a Népligetbe, rendkívül lelkes voltam, volt, hogy annyian voltunk, két csapatban is játszottam párhuzamosan. Aktív időszak volt, sok munkával és rengeteg utazással, rendszeresen megfordultunk Olaszországban, Horvátországban, Lengyelországban különböző tornákon, szóval nagyon élveztem. Olyan helyekre is eljutottam, ahová a foci nélkül nem feltétlenül vetődik az ember. De nem csak ezt köszönhetem a sportnak: azt vallom, hogy az életre is nagyon jól felkészít! Már gyerekkorban megtanulod, hogy mennyire fontos a pontosság, alázatra nevel, az edződ tiszteletére és a győzelem, illetve a vereség feldolgozására. Később a munkában ezek mind hasznosítható tulajdonságok, csak akkor már főnöknek hívják a felettesedet."

 

Ármin a gimnázium harmadik osztályának elvégzése után nyelvtanulási céllal egy szezont Németországban élt a nyugati határhoz közeli Solingenben, ahol természetesen azonnal csapatot keresett magának. Nem voltak egyszerű hónapok, hiszen önállóan kellett megállnia a helyét külföldön. Ugyan nővérével együtt költözött, de távol a szülőktől, (ez elején még) nyelvismeret nélkül, embertpróbáló időszak következett - tapasztalatnak azonban kiváló volt. A helyi együttesben már a 90-es években olyan színes volt a gárda összetétele, hogy két német csapattárs mellett tíz török, két olasz és egy lengyel volt kerettag gólkirályunkon kívül. Hamar kirajzolódtak az erőviszonyok: az ötödik meccstől Ármin karján feszült a csapatkapitányi karszalag és az összes tizenegyest ő végezhette el, annak ellenére, hogy év elején még nem igazán boldogult a nyelvvel, góljai azonban önmagukért beszéltek. A légiósév elérte célját, amellett, hogy elsajátította a nyelvet, játékban maradt, így itthon is folytathatta pályafutását, a német mentalitás és a kultúra pedig azóta is közel áll a szívéhez: rend, fegyelem és precizitás, amelyeket igyekezett is beépíteni az életébe a külföldi kaland óta.

 

Út a csúcsig

A hazatérés után a közeli REAC hívó szavára bólintott rá, ahol a ranglétrát megmászva eljutott egészen az élvonalbeli együttesig. A 2008-2009-es szezonban a Hevesi Tamás vezette rákospalotai gárdában többször is pályára léphetett csereként a Soproni Ligában, illetve korábban az akkor még létező Ligakupában. Egy súlyos sérülés sajnos véget vetett az álmodozásnak, elszakadtak Ármin bokaszalagjai, így nem folytatta komoly szinten a karrierjét, ráadásul akkoriban csalódott a focit körülvevő közegben, így jobbnak látta, ha életének civil részére összpontosít. Munkába állt, majd nem sokkal később beiratkozott a Károli Gáspár Református Egyetem jogi karára is, így szépen lassan átalakult az értékrend és az elsőszámú hobbi lett a foci.

 

 

Előbb a XVII. ker. Rákosmenti TK, majd a Szentmártonkátai SE következett a pályafutásában, hiszen amíg nem alakult meg Csömörön a nagypályás együttes, addig csak álmodozhatott a helyi karrierről. Legalábbis a füvön. Teremben ugyanis a 2009-es szezontól az RFC U21-es futsalcsapatában játszott, gyorsaságát a futsalban is kamatoztatni tudta, fokozatosan járta végig a szamárlétrát, így itt is bizonyíthatott a felnőtteknél is az élvonalban. "A mai napig nagyon szeretek futsalozni, azonban a munkám miatt volt egy pont, ahol döntést kellett hoznom, mert az időhiány miatt nem tudtam mindkét fronton jelen lenni - meséli csatárunk. - Hat csodálatos évet töltöttem a Tigrisek közt, ha tehetem mindig kinn vagyok a meccseiken, és a nagypályán jelenleg is egy csapatot alkotunk a srácok zömével, de a teremben nem tudtam vállalni a szereplést, félgőzzel pedig nem tisztességes csinálni ezt a sportágat."

 

Gólkirályok egymás között

A 2014-ben megalakult nagypályás együttes esetében viszont nem volt kérdés: jön, segít és góljaival irányt mutat a "fiataloknak" Mr. Gólveszély, aki elhatározta magában, hogy addig nem hagyja abba a játékot Csömörön, amíg el nem éri a 100 gólt kék-sárga mezben! Gyorsabban termel, mint elvárta volna magától, így jelenleg 84-nél jár (egyes források szerint 85-nél), de remélhetőleg a háromjegyű rekord elérése után is sokáig számolhat majd vele aktuális edzője. Ráadásul hatékonyságát az sem veti vissza, hogy kényszerűségből olykor nem csatárként, hanem a védelem tengelyében szerepel. "Imádom a játékot, így nem okoz problémát ez a helyzet sem - magyarázza kapitányunk. - A gyorsaságomat itt is tudom használni, amivel meg is lepem az ellenfelet, mert belső védőben ritkább a fürge játékos, illetve képes vagyok csatárésszel gondolkodni egy-egy szituációban, így tudom, hogy merre várható a csel és ezért könnyebben megy a labdaszerzés. Elsősorban azt szeretem a csömöri meccsekben, hogy a helyi embereknek tudunk örömet okozni a sikereinkkel. Jó látni az arcokon, hogy mennyire büszkék ránk!" Munkája révén tagja a rendőrválogatottnak, amellyel az utóbbi időben szintén többször is útra kelt, ráadásul felüdülést jelent neki a játék abban a csapatban. Nem sűrűn találkoznak, de olyan minőségi játékosokból áll a keret, hogy könnyen ráéreznek egymás játékára.

 

Első csömöri idényében gólkirályként végzett, így a 2015-ös Gólkirályok Gáláján a magyar futball és a Ferencváros ezüstcipős legendájától, Nyilasi Tibortól vehette át a gólkirályi címért járó elismerést! "Fantasztikus élmény volt, ahogy Nyilasi Tibor gratulált a teljesítményemhez, illetve az egész körítés magával ragadó volt. Nem először szervezték meg a Gólkirályok Gáláját, de most először vehettem rajta részt és nem bántam meg, hogy elmentem. Az ominózus szezonban 25 gólt szereztem, úgy, hogy féléven át középső védőként léptem pályára, de tavasszal végül sikerült az élre törnöm. Szép kupával, ajándékokkal leptek meg a gálán, jóleső érzés volt összességében, hogy gondoltak ránk!" Szereti a gyerekeket, el is boldogul velük, de sosem gondolkodott edzőkarrierben és pályafutása végeztével sem a kispadon képzeli el magát (pedig 100+ gólos csatárként lenne mit átadnia az ifjúságnak), inkább a civil állására és lehetőségeire koncentrál: a jogi egyetem elvégzése után a "százados" Mr. Gólveszélyből tehát jó eséllyel Dr. Gólveszély lesz!

 

Névjegy
Név: Tihanyi Ármin
Született: 1989.01.25., Budapest
Sportág: labdarúgás
Posztja: támadó
Magasság/súly: 183 cm/77 kg
Klubjai labdarúgóként: Ferencvárosi TC (1996-2005), 1. FC Union Solingen 1990 (2005-2006), REAC (2006-2009), RAFC (2009-2010), XVII. ker. Rákosmenti TK (2011-2013), Szentmártonkátai SE (2013-2014), Csömör KSK (2014- )