A 2020-as esztendő alapján a Magyar Judo Szövetség az év legjobbjának választotta, idén pedig még erre is rátenne egy lapáttal: a Mesterek Tornája után már a hazai világbajnokságról és a tokiói olimpiáról szövi érmes álmait a csömöri Tóth Krisztián.

 

- Engedd meg, hogy gratuláljunk a Magyar Judo Szövetség által - immár ötödik alkalommal - odaítélt év legjobbja címhez!
- Köszönöm szépen, roppant megtisztelőnek tartom az elismerést - tekintett vissza a mögöttünk hagyott esztendőre Tóth Krisztián, a magyar judo jelenleg legfényesebben ragyogó csömöri csillaga. - Nehéz évet zártunk, nemcsak a sportolók és nemcsak a magyar sportolók, de globálisan is megterhelő volt mindenki számára. Az év tulajdonképpen érdemi eredmény nélkül telt el, mert az első felében sérült voltam, miután pedig felépültem, véget ért a szezon. A novemberi prágai Európa-bajnokságon elért hetedik helyezéssel sikerült kivívnom a szövetség elismerését, aminek nyilván örülök, de jócskán maradt bennem hiányérzet.

 

- Hogy sikerült fenntartani a motivációt az előző évben, főleg az elhalasztott olimpia tükrében?
- Nem volt egyszerű, mert nekem az fekszik, ha pörögnek az események, ha sorban jönnek a versenyek és folyamatosan visz a lendület. Sok volt az ismeretlen és nem tudtunk mihez viszonyítani. Szerintem a judóban van a világ leghosszabb kvalifikációs sorozata, összesen 72 versenyen lehet pontokat gyűjteni az olimpia előtt. Ez a sorozat bővült most az elhalasztott tokiói játékok miatt, így az idei év is annak a jegyében telik, hogy benntartsam magam a világranglistán a legjobb nyolc között. Tavaly a sérülésem miatt ki kellett hagynom az országos bajnokságot, amit azért sajnálok, mert szeretnék örökös bajnok lenni itthon. Ehhez tíz felnőtt bajnoki cím szükséges, amiből hat ugyan már megvan, de még bőven van előttem megvalósítandó feladat, a hiányzókat szeretném minél hamarabb hozzátenni.

 

- Ha a jó formát sikerül tartani, akkor 2021-ben kimagasló szezonra tekinthetsz majd vissza.
- Rendkívül fontos év az idei, az biztos. Sűrű időszak vár rám, kezdődik a katari Mesterek Tornájával, majd jön egy izraeli Grand Slam-verseny, áprilisban Európa-bajnokság Lisszabonban, nyáron pedig a hazai rendezésű világbajnokság, amelyet hat héttel az olimpia előtt rendezünk. A két legrangosabb verseny rendkívül közel van egymáshoz. A kvalifikációs vb talán még az olimpiánál is fontosabb: 80-100 versenyző is összejöhet egy súlycsoportban, legalább négy meccset kell nyerni az elején, hogy akár csak a vigaszágra eljuthass! Fontos pontokat lehet majd gyűjteni, de a csúcsforma időzítését azért jól át kell gondolni, mert hat héttel később Tokióban is illene a legjobbamat nyújtani. Egy olimpiai érem még hiányzik a vitrinből...

 

- Haladjunk lépésről lépésre: az első állomás a katari Mesterek Tornája. Erről a versenyről az ország legutóbbi érmét is neked köszönhetjük.
- A 2018-as Kuangcsouban megszerzett ezüstérem szép emlék, de ez most egy teljesen más viadal lesz. Azt szoktam mondani, hogy a küzdősportokban a pillanatnyi forma dönt, vannak ugyan előzetesen erőviszonyok, de az aznapi forma a döntő. A dohai versenyt is buborékban rendezik, napokkal korábban utazunk és hermetikusan el leszünk zárva a világtól. Egy újabb éremnek megint örülnék, evés közben jön meg az étvágy, szerda este már okosabbak leszünk és remélem hozhatok valami meglepetést a kisfiamnak.

 

- Apropó, hogyan került a célkeresztetekbe Csömör?
- A kisfiunk lassan három éves, egyre aktívabb és olyan életkörülményeket szerettünk volna teremteni neki, hogy vidéki, nyugodt környezetben nőhessen fel. Több itt élő ismerősünk is jókat mesélt a településről, remek a közlekedés, könnyen elérhető a város, az edzéslehetőség és a repülőtér, illetve a feleségem Alföldön élő családja is. Az I. kerületből, az alagút szomszédságából költöztünk ide májusban és mindennel meg vagyunk elégedve. Egyre jobban megismerem a falut, a kisfiam ide jár óvodába, így most teljesen kerek a magánéletünk. A szakmai részről ősszel ugyanezt szeretném majd elmondani!