- Kezdjük a legfontosabbal: hogy van a lábad?
- Javul a helyzet, de még messze nem tökéletes - ad helyzetjelentést állapotáról Juhász Zsolt. - Egyelőre erősítő gyakorlatokat végzek, masszíroztatom a sérült részt és természetesen gyógytornázom. Az orvosok azt mondták, hogy annyira újszerű ez a probléma izompólya-szakadás kapcsán, hogy a tanulmányokba is bekerülhetek a góckutatás területén. Az edzéseken egyelőre elektromos bringával tekerek, így kímélve a sérült lábat, de az az érdekes, hogy elsősorban nem is terheléskor fáj, hanem, amikor már pihentetem az izmot.

- Évek óta ott pihen az edzői képesítésed a zsebedben. Vártad már, hogy élesben is bevethesd a felhalmozott tapasztalatot?
- Amikor elvégeztem a kerékpáros középfokú szakedzői képzést, nemcsak azért tanultam, hogy később gyerekekkel foglalkozhassak, a saját karrieremben is szerettem volna hasznosítani az ismereteket, magamnak is hozzátenni valamit. A versenyzőként szerzett rutinommal kiegészítve úgy gondolom, hogy hasznos lehet a fiataloknak a pályafutásom során felcsipegtetett tapasztalat, és az edzéseken úgy látom rajtuk, hogy kíváncsiak is az elhangzottakra, sokat kérdeznek, én pedig élvezem ezt az új szituációt.

- De nemcsak elmondod, hanem meg is mutatod a feladatokat!
- Így van. Fontosnak tartom, hogy ha egy új akadályhoz érünk, vagy valamilyen váratlan szituációt kell szemléltetni, akkor élesben is megmutassam. Egy veszélyesebbnek tűnő ugratás, vagy egy meredekebb kanyar egyszerűbben elsajátítható, ha egy testközeli "útmutatót" kapnak a kihíváshoz.

- Úgy tűnik, hogy lubickolsz ebben az új szerepkörben.
- Én is nagyszerűen érzem magam, azt hiszem, a sors akarta, hogy jöjjön ez a lehetőség. Tibi (Valter Tibor - a szerk.) edzőt keresett, én pedig már éppen eljöttem a tavalyi csapatomtól és sikerült egymásra találnunk. Besegítek neki az edzéseknél és a versenyeztetésnél is, tapasztalatot szerzek ezen a pályán és szép fokozatosan magamat is fel tudom építeni mellette. Élvezem az új kihívást, de nem tettem le róla, hogy még sokáig biciklizzek!