A csömöri Valter Attila két évvel ezelőtt, 2017-ben – alig tizennyolc esztendősen – a Cube-Csömör színeiben vett részt pályafutása során először a Tour de Hongrie magyar körversenyen, s mindjárt letette a névjegyét. Idén is valami hasonlóra készül...

 

Akkor, 2017-ben a hegyi pontverseny harmadik helyezettjeként dobogóra állhatott a budapesti eredményhirdetésnél. Azóta sok víz lefolyt a Dunán – no és a Visztulán –, Valter Attila az egyik legnagyobb magyar reménységként a lengyel CCC Development Team színeiben szerepel a profik között, s esélyesként tér haza az idei Tour de Hongrie versenyére. Attila az alábbi interjút a verseny honlapjának adta.

 

– Miben volt más a tizennyolc éves Valter Attila?
– Elsőéves felnőtt voltam, igaz, már korábban is részt vettem sok országúti viadalon, de nem kezdődött jól számomra az a Magyar Körverseny – válaszolt a csömöriek két szakágban is szereplő versenyzője. – Nagyon erős volt a csapatunk, talán a legerősebb a hazaiak közül. Akkor történt, hogy a zalaegerszegi vihar miatt elmaradt az első szakasz, utána Siófokon pedig egy bukással számomra el is veszett az összetett verseny. Ráadásul utána egy kicsit unalmas sík szakasz következett, de aztán a hegyekben visszatért a jó kedvem, Bükkszentkeresztre harmadikként értem fel, éreztem, hogy az emelkedőkön jobban halad alattam a bringa. A pesti befutó pedig… Úgy emlékszem rá, mintha tegnap lett volna, rengeteg ismerős jött el, nagyon szép emlék marad számomra.

 

– Az eredményhirdetésnél a hegyi pontversenyben elért harmadik hely miatt a dobogóra is felállhatott.
– Ez kizárólag emiatt marad számomra emlékezetes, amúgy egy hegyitrikó harmadik helye nem annyira egetverő eredmény. A Grand Tourokon kívül ezek a színes mezek nem fontosak, csak az összetett verseny.

 

– Pedig tavaly nagyon emlékezetes csatát vívott a lengyel Patryk Stosz-szal a piros mezért.
– Az belülről is egy nagyon izgalmas párharc volt, jó volt érte versenyezni. Mindent meg is tettem, de nem tudtam Patrykot megelőzni. Félre ne értse, a mezek fontosságát csak a saját szempontomból mondtam, nekem egyértelműen a sárga mez számít, a többi legfeljebb akkor válhat érdekessé, ha olyan hátrányba kerülök az összetettben, ami már behozhatatlan. Vagy akkor, ha az egyik csapattársam van sárgában, ilyenkor a többiek mehetnek a pontokért, ezzel is gyengítve az ellenfelek esélyeit.

 

– Visszatérve a 2017-es szereplésre, nem sokkal később jött a hír, hogy az alakuló magyar profi csapathoz, a Pannon Cycling Teamhez szerződik. Miért volt szükség a váltásra?
– A Csömörrel is tudtunk indulni sok országúti versenyen, például a Székely Körön, a Magyar Körversenyen vagy a Gemenc Nagydíjon, de szerettem volna szintet lépni, rangosabb országúti versenyekre is eljutni. Tanulóévnek szántam, de éreztem, hogy fog ez menni nekem. Ráadásul a megállapodásunk úgy szólt, hogy montiban maradhatok Csömörön, ez is sokat jelentett a döntésnél.

 

– A Pannon csapatával aztán nagyon megleptek mindenkit, igen aktívan versenyeztek a 2018-as Tour de Hongrie során.
– Őszintén szólva ez még bennünket is meglepett. Tudtuk, hogy nem mi vagyunk a legerősebbek, a legjobbak, mégis… A nap szökéseiben rendre benne voltunk, sikerült a hegyi trikóért egy szép versenyt kialakítani, előbb Dina Marci révén, majd általam, ráadásul erős mezőnyben, Giro d’Italiát megjárt csapatok között. Valahogy azon a Touron egyszerűen úgy összeállítunk, ami egy első éves csapattól egyáltalán nem szokványos. Az ellenfelek is haptákban álltak, látták, hogy keményen dolgozunk, az utolsó napon a hegyi trikóért úgy megdolgoztattuk az egész mezőnyt, hogy az emelkedőn még a későbbi győztes Belletti is leszakadt. Sokan gratuláltak utána, s úgy érzem, az a Tour de Hongrie tett mindket igazán erőssé.

 

– Nem sokkal később következett egy újabb emlékezetes versenye, Szlovákiában. Az első szakaszon igazi nagymenőkkel együtt állhatott dobogóra. Azután kereste meg a CCC az ajánlatával?
– Ahogyan tudom, már a Magyar Körversenyen is felfigyeltek rám, ahogy az ő versenyzőjükkel harcoltam, aztán Szlovákiában még a verseny közben meg is kerestek.

 

– Édesapja, a sokszoros magyar bajnok kerékpáros, Valter Tibor volt az edzője. Mennyiben változott az edzésmunkája az új csapatban?
– A CCC World Tour csapatánál dolgozó Jakub Pieniazek az edzőm, a lengyel versenyzők mellett nekem is ő írja az edzésterveket, ezekről általában egy online felületen osztjuk meg egymással a szükséges információkat, telefonon pedig rendszeresen egyeztetünk. Apám pedig továbbra is rajtam tartja a szemét, gyakran elkísér az edzésekre, látja a mozgásomon, lehet-e több vagy legyen kevesebb a munka, szerencsére ezt a lengyel edzőm is jobbnak tartja így, ketten együttműködve edzenek, ez pedig egyelőre nagyon bejön nekem.

 

 

– Mit szól a Magyar Körverseny útvonalához? Akár az első szakasz is eldönthet mindent?
– Már a prológnál is meg kell állnunk egy pillanatra, mert ott is össze lehet szedni öt-tíz másodperc előnyt, ennyi pedig akár az egész körverseny összetett eredményét befolyásolhatja. Az időfutam mostanában elég jól ment, de a rövid, sík prológ nem tartozik az erősségeim közé. A súlyom sem ehhez ideális, de talán a négy kilométer már elég hosszú lesz ahhoz, hogy ne kerüljek hátrányba. Az első szakasz egy részén még nem tekertem, a verseny előtt be fogom járni, de a dobogókői emelkedőt úgy ismerem, mint a tenyerem, talán tízezerszer feltekertem már rá, mint a hazai bringások többsége. Azért ez nem olyan komoly emelkedő, lankás hegy, csalóka egy kicsit, szerintem a mezőny itt harminc fölött fog közlekedni. Úgy érzem, aznap nem lehet megnyerni a versenyt, csak elbukni…

 

– A második szakaszon pedig jön Bükkszentkereszt, az sem ígérkezik könnyűnek.
– Le fogja fárasztani a versenyzőket, a bükkszentkereszti már komolyabb emelkedő. Szerintem aznap egy kisebb boly fog hazaérni. Tavaly megpróbáltam egyedül, de messze volt a cél. Ha valaki nagyobb előnnyel ér fel a csúcsra, akár meg is csinálhatja, de ha egy kis forgással összeáll a boly mögötte, akkor erre igen kicsi az esély.

 

– Következik egy hosszú nap, két félszakasszal.
– És bízom benne, hogy mezőnyhajrával. Előre látom, hogy örülnék ott egy nyugis napnak, mert a negyedik szakasz, a Kékes megmászása dönthet arról, hogy ki nyeri meg a Magyar Körversenyt. Bízom benne, hogy jól sikerül majd az a nap, és aztán jöhet a jutalomút Székesfehérvárig…

 

– Szóba szokott kerülni a csapaton belül a Tour de Hongrie?
– Bizony előfordul. A Magyarországon is jelen lévő szponzorunk miatt kiemelten fontos lesz ez a verseny számunkra, ráadásul nagyon erős csapatok indulnak, láthatóan a tavalyinál is erősebb lesz a mezőny. A négy prokonti csapat közül kettő a Giróról érkezik, mellettük a kontinentális csapatok krémje is eljön, talán a két válogatott sor lesz a leggyengébb. Amúgy be is lennék rezelve, de tisztában vagyok vele, milyen sokat számít a motiváció. Tudom, hogy a mezőnyben én akarok a legjobban nyerni, nagyon fontos számomra a Tour, az év egyik fő versenye. Sok versenyen voltam már főszereplő a csapatban, a Tour de Hongrie során is én leszek az első ember. Természetesen, ha valami történne velem, valamiért elúszna a jó szereplés lehetősége, én is annak örülnék, ha azt segítené a csapat, akinek jobb esélye van a sikerre. De remélem, ilyesmire most nem kerül sor.