"Amikor apu még játszott (Bagyánszki György, magyar válogatott kerettag kézilabdázó, legendás csömöri játékos - a szerk.), mindig mindenhova mentünk vele - emlékszik vissza a kezdetekre Bagyánszki Zsolt. - Hazai pályán természetesen mindig ott voltunk, de idegenbe is utaztunk a csapattal. Kicsiként az én szerelmem is a foci volt, de aztán szépen lassan a kezembe vettem a labdát. A korombeli gyerekekkel dobáltunk a meccsek előtt és a szünetben is. Csömörön akkoriban még 6-800 szurkoló járt a meccsekre, a pályán azonban minden lámpalázam elmúlt, nem zavart semmi a külső körülményekből, ahogy lefújták a mérkőzést, már szaladtunk is a kapukhoz, úgyhogy tulajdonképpen apu miatt és vele kezdtem el ezt a csodálatos játékot. Minden labdássportot szerettem, de ahogy látták rajtam, hogy jó labdaérzéket örököltem, szinte egyértelmű volt, hogy a kézilabda lesz az én sportágam. Idővel egyre tudatosabb lettem, ahogy nőttem, úgy edzettem mindig többet és többet, olykor egyedül is mentem és futottam, dobáltam, készültem a meccsekre. Mindig jobb és jobb akartam lenni!"
Csömörön akkoriban nem volt sok választási lehetőség a sportágakat tekintve, szinte csak a kézilabda. A fővárosban foci- és asztaliteniszedzésekre lett volna ugyan lehetőség, de Zsolt inkább helyben maradt, mert a szíve a kézilabda felé húzta. Már általános iskolában osztályok közötti meccseket szervezett, ott bíráskodott is, már akkor, kicsiként is elfogadták az ítéleteit, később pedig összetrombitálta a falubeli srácokat, hogy járjanak el edzeni a nyári szünetben. Fiatalként is meglehetősen lelkes volt. Mindig felnézett az edzőire, de elsősorban természetesen az édesapjára. "Elismertem játékosként és örömmel töltött el minden pillanat, amikor vele lehettem. Ő volt az első edzőm, szerencsére jól működött a kapcsolatunk a pályán is, jól muzsikált a csapat, így nem lehetett panasz az együttműködésünkre. Ezek a meccsek mindig itt élnek majd a szívemben. Abból a szempontból is szerencsés vagyok, hogy a későbbi edzőimre is felnézhettem és mindenkitől tanulhattam valamit. Kenyeres József, Csík János, Géber Károly is rendkívül hasznos tanácsokkal látott el, mindegyikre jószívvel gondolok vissza."
A pályán és civilben is tanár
Édesapja vezetésével megnyerték a Budapesti Ifjúsági Bajnokságot 1991-ben, olyan játékosokkal, akik - szinte hihetetlen - most is a csapatunk tagjai: Turák Csaba és Vereszky László is ott volt a gárdában. Egy évvel korábban egyszerre lehetett a pályán idősebb és ifjabb Bagyánszki Györggyel, azaz az édesapjával és a bátyjával a Mátészalka elleni NB II-es találkozón. Bár a 60-as, 70-es évek legendája korábban már visszavonult, erre az egy meccsre visszatért, ezzel pedig örök emléket adott fiainak. Zsoltot - a Dózsa György Gimnázium elvégzése után - elsőre felvették a Testnevelési Főiskolára, így a 90-es évek elején négy évet az iskola színeiben játszott, majd az utolsó évében játékos-edzőként már Csömörön segített a felnőttegyüttesnél, tehát igencsak fiatalon, 22 évesen belekóstolt az edzősködésbe. Egy szezont lehúzott a fővárosban a Honvédnál, majd jött vissza Csömörre, hogy a történelmi változásokhoz ő is tevékenyen hozzájáruljon. A Csömöri Sportcsarnokot 1997-ben adták át, így a kézilabdázóink az új szezontól birtokba vehették a vadonatúj létesítményt - hősünkkel az élen! Géber Károly 2000-ben történő menesztése után játékosedzőként sérülten is igyekezett segíteni a gárdát, majd átadta a stafétát Adorján Gábornak. Akkoriban albérlőként Csömörön szerepelt a Hort SE, Zsolt - személyes véleménykülönbségek miatt - itt folytatta pályafutását, de amikor elköltöztek, nem követte az együttest Tökölre, inkább pihenőt adott magának, hogy töltekezhessen testileg és lelkileg. A főiskolai mentora, Kovács László kézilabda szakképzésének hatására, egyre mélyebben foglalkozott a sportági háttérképzéssel is, mellette pedig az őt mindig is érdeklő történelemből diplomázott Egerben. A 90-es évek vége, pontosan 1997 óta a Mátyás Király Általános Iskola tanára is így tényleg ezer szállal kötődik a településhez, családilag, a munkahelye és a sport által is.
A pihenője alatt megkeresték a szomszédból, Gyömrőre ment az NB II-be, ahol a második évben bajnokok lettek. Visszatért Csömörre, átvette a felőtteket, de abban az időszakban minőségben nem volt megfelelő az összetétel, így 2007-ben sajnos kiestünk a másodosztályból. Következett két szezon az NB II-ben, majd újabbak az NB I/B-ben, ami közös bennük, hogy egy budakalászi kitérő kivételővel Zsolt mindent megtett a pályán a csömöri színekért játékosként, felnőttedzőként és az utánpótlásképzés területén is. Kereken 30, kézilabdával töltött szezon után döntött úgy, hogy 2016-ban felhagy az aktív játékkal (a felnőtt női csapat szakmai irányítását pedig Turák Csabának adta át) és a továbbiakban kizárólag edzőként foglalkozik a kézilabdával. "Kellemes emlékekből nincs hiány, rengeteg fantasztikus pillanatot tudnék felsorolni - folytatja a felnőtt férfiak edzője. - Apu volt az első edzőm, ez a tény mindig fontos helyen lesz a szívemben, de szívesen emlékszem a csömöri NB I-es időkre is, a BL-döntős Veszprémnek, és kapusának, Fazekas Nándornak lőtt két átlövésgólom is felejthetetlen, mint ahogy az edzőmeccsen való egymás elleni játék a világválogatott Kovács Péterrel. Folytathatnám tovább az emlékeket, de talán reggelig tudnám sorolni..."
Elrabolták a szívét a nők
Az iskolában, ahol 18 évet tanított történelmet, le kellett adnia ezt a tárgyat, mert a mindennapi testnevelés keretében annyi órája lett, hogy másra már egész egyszerűen nem jut ideje. Ahogy mondja, ugyan szíve csücske a históriatudomány, de meg kellett hozni ezt a nehéz döntést. És ha már a szív szóba került, feleségét, Györgyit is a iskola keretein belül ismerte meg 2010-ben miután a jövendőbeli fejlesztő-pedagógusként került Csömörre és szép lassan szerelem bontakozott ki közöttük. A kapcsolatból 2013-ban esküvő lett, a csömöri építkezés után pedig két gyönyörű kislány született, 2014. januárjában Eszter, míg 2015. novemberében Anna látta meg a napvilágot. A lányok még kicsik, de szépen lassan ők is belenőnek a sportos világba. "Eszter már néptáncol és szeretnénk, ha olyan sportot választanának, ami igazán az ő döntésük - magyarázza a büszke édesapa. - Semmit nem szeretnénk erőltetni, de úszni és tornázni majd mindenképpen beiratjuk őket, hogy kellő alapjaik legyenek."
A számtalan elfoglaltsága közé (csömöri tanítás, csömöri edzősködés) azért még sikerül beékelni a SOTE ETK-n való tanítást, amely 2002 óta tartozik az életéhez heti egy napban. A fókuszban azonban a család mellett továbbra is a kézilabda áll, az edzősködés és az utánpótlás képzése. "Szeretném legalább szinten tartani a helyi kézilabdát - mesél terveiről Zsolt. Az NB II-es mezőny folyamatosan erősödik, mindent meg kell tennünk az utánpótlás fejlesztéséért. A játék mellett az edzősködés is a szenvedélyem, ez már gyerekkorban előjött. Hiszek a csapataimban, hiszek ezekben a srácokban és hiszem, hogy meg fogják állni a helyüket. A közeljövőben átalakítja a szövetség az osztályokat, a bajnokságok rendszerét. Ezzel tovább élesítik a versenyhelyzetet, kihívásból tehát nincs hiány. A fejlődés nem állhat meg!"
Névjegy
Név: Bagyánszki Zsolt
Született: 1973.05.19., Budapest
Sportág: kézilabda
Posztja: irányító
Magasság/súly: 182 cm/73 kg
Klubjai játékosként: Csömör KSK (1986-1991), Testnevelési Főiskola (1991-1995), Csömör KSK (1995-1996), Bp. Honvéd SE (1996-1997), Csömör KSK (1997-2002), Hort SE (2002-2003), Gyömrő VSK (2005-2007), Csömör KSK (2007-2010), Budakalászi SC (2010-2011), Csömör KSK (2011-2017)
Klubjai edzőként: Csömör KSK (1995- ), Budakalászi SC (2010-2011)
