"Még nem voltam egyéves, amikor egy rosszindulatú daganat miatt úgy tűnt, térd fölött le kell venni a bal lábam – kezdi történetének sokkoló felvezetését Farkas Sándor, labdarúgóink edzője. – A Tűzoltó utcai Gyermekklinikán aztán átestem egy sikeres műtéten, az azt követő kemoterápia pedig új esélyt adott a teljes életre. Háromévesen egy védőoltás miatt a bal combomban újra kialakult egy daganat és kezdődött minden elölről… Egészen 14 éves koromig jártam rendszeres ellenőrzésekre – szerencsére nem volt szükség több beavatkozásra, túléltem ezt a pár évet és utána is megmaradtam igazi túlélőnek, harcosnak. Mindig, minden helyzetben nyerni akartam és akarok mind a mai napig. A nagybátyám kapus volt, gyerekként gyakran jártam ki a meccseire Gyarmaton, erre az időszakra esett a Videoton SC sikeres nemzetközi kupaszereplése és a magyar válogatott 80-as évekbeli remeklése is. A nemzeti együttes sikereit folyamatosan nyomon követtük a képernyők előtt és akkor még nem is beszéltünk az isteni Diego Maradonáról, akinek a zsenialitása egy pillanat alatt levett a lábamról. Ezek a meghatározó élmények egy életre elkötelezetté tettek a labdarúgás iránt. Mondanom sem kell, hogy 1986-ban a szovjetek elleni 6-0-ás vereséget végigbőgtem a tévé előtt… Mivel volt egy ifjúsági magyar bajnok birkózó a családban, biztattak, hogy próbáljam ki a sportágat, de hajthatatlannak bizonyultam. Az elmúlt évtizedekben a futball annyi élményt adott, hogy nem is bántam meg a döntést."
Sándor a Győrtől 10 kilométerre délre fekvő Győrszemerén nőtt fel. Gyerekkorában még nem volt az alapoktól kezdve felépített utánpótlás-nevelés, így az iskolai diáksport keretében ismerkedett a sportággal. Kezdetben, 12 éves koráig kapusként foglalkoztatták, de mivel szabadidejében sokat játszott a téren, így a mezőnyben is megállta a helyét. Egy tehetségkutató versenyen, a Győri ETO-nál felfigyelt rá egy edző, és az ő tanácsára többet nem állt be a kapuba. "A kis falunkban az ifjúsági csapat volt az egyetlen lehetőség, ahol az általános iskola után versenyszerűen lehetett futballozni – meséli a szakember. – Miután 13 évesen leigazoltak, elég hamar helyet kaptam a csapatban, amolyan klasszikus irányítóként szerepeltem. Bajnokságot nyertünk újra és újra – sikeres időszak volt, ennek hatására pedig újabb ajtók nyílhattak volna ki, 16 évesen az NB III-ba, 18 évesen pedig az NB II-be igazolásom hiúsult meg műtétekkel végződő bokasérülések miatt. Végül maradtam az anyaegyesületnél megyei I. és II. osztályban. Alig töltöttem be a 19 évemet, felkértek a tartalékcsapat irányítására, akikkel bajnokságot nyertem játékos-edzőként – ekkor kezdett el foglalkoztatni az edzői szakma, így elkezdtem szakkönyveket, szaklapokat bújni a könyvtárakban, hogy fejlesszem önmagam."
Az első lépcsőfokok
A szárnyait bontogató szakember nagy szerencséjére Mezey György vezetésével akkoriban indult el a hazai edzőképzés. Az elsők között ment el Győrben a D-licenszes tanfolyamra, 2000-ben már a "B" is a kezében volt, majd 2008 óta az "A" szintű képesítésére, és a 2010-ben átvett szakedzői diplomájára is büszke lehet. Győrszemere után a Kisbajcson edzősködött az ifjúsági csapatnál a megyei első osztályban, ahol Kamocsai Sándor polgármesternek köszönhetően nagyon jól érezte magát abban a közegben. Akkor dőlt el végérvényesen, hogy az edzői hivatás lesz a prioritás az életében. "Otthagytam a jól fizető Audi-gyárat, a családot, a barátokat és elköltöztem Budapestre, ahol Dr. Géczi István vett a szárnyai alá – így kerültem a REAC-hoz – emlékszik vissza az első fővárosi lépésekre. – Az Urbán Flórián vezette gárda megnyerte az NB II-t és feljutott az élvonalba. Ekkor már technikai vezetőként is dolgoztam a REAC-nál, illetve Szabó György munkáját segítettem a tartalékcsapatnál. Gyakran volt szerencsém megtapasztalni az NB I-es légkört, ahogyan Urbán Flórián beszélt a csapattal a mérkőzés előtt vagy a szünetben. Szépen fokozatosan egyre nagyobb és több szerepet kaptam a REAC-nál. Miután Sági Ferenc lett az utánpótlás elnöke, volt, hogy egyszerre vittem az U13-as, az U17-es és az U18-as csapatot!"
Amikor 2008-ban Nagy Sándor lett az NB I-es REAC vezetőedzője, felkérte a futballban csak Andréként ismert trénert, hogy segítse a munkáját. Mindössze három hónap adatott együtt, majd Hevesi Tamás érkezett a kispadra, a REAC pedig búcsúzott az élvonaltól. Jött is a felkérés az MTK-tól, ami szakmai előrelépésnek és elismerésnek is számított, a kaland azonban rövid életűnek bizonyult, mert 2010-ben Trakperger Árpád hívására rábólintott a IV. kerületi UTE hívására. "Fokozatosan egyre nagyobb bizalmat kaptam a klubnál, de egy vezetőségi váltás miatt sajnos csak öt évig dolgozhattam az utánpótlásban – mondja Sándor. – Büszke vagyok arra az öt évre, mert a semmiből építettem fel az U7-U8-as korosztályt, úgy, hogy végigvertük az országot bármilyen tornára is mentünk. Emellett az U19-es csapattal ráadásul ezüstérmes lettem. Ezek után már "csak" az UTE NB II-es felnőtt futsalcsapata maradt, amelynél játszottam is, és három évig foglalkoztam a folyton a kiesés ellen küzdő társasággal. Érdekes módon, minden évben kikerült közülük 1-2 játékos, akik aztán futsal NB I-ben is megállták a helyüket! Az utolsó évben 100 százalékosan nyertük meg a rájátszást, mégis elküldtek…"
Öröklődő gének
Az UTE utánpótlásából kikerülve a futsallal nem érezte teljesnek az edzői pályáját, így a felnőtt labdarúgás felé fordult. Edzősködött a BLSZ I. osztályban az RTK és a Voyage SE csapataiban, utóbbinál játékosként is igyekezett segíteni, a kalandos időszak után pedig a Gödöllői Egyetemi Atlétikai Clubot juttatta fel rögtön az első ott töltött évében a megyei II. osztályba, miután sikerült megnyernie a srácokkal a bajnokságot. "Nehéz időszak következett, félévkor elfogadtam a Csepgól FC felkérését – folytatja Sándor. – A felnőttekkel a BLSZ II. osztályban a 2. helyen végeztünk, és feljutottunk a BLSZ I. osztályba, az U15-ös csapattal pedig megnyertük a bajnokságot! A feljutást követően egy új edzői stábot alakított ki a klub, így a Csepel FC utánpótlásánál folytattam edzői tevékenységemet. A nehéz körülmények között, a labdarúgást magas szinten tisztelő, szerető klubvezetőket és elkötelezett szülőket ismerhettem meg – remek közösség volt, de a gyülekező viharfelhők miatt 2020-ban rábólintottam Sági Ferenc és Illés Károly megkeresésére – azóta vagyok itt Csömörön. A klubvezetők szeretik a futballt, tesznek az előrehaladás ügyében, így nem véletlen, hogy egyre nagyobb és erősebb a csömöri klub. Sokat fejlődtünk az elmúlt három évben. Azért járok ide Pesterzsébetről, mert valóban jól érzem magam és érdemes együtt dolgozni azokkal az emberekkel, akik itt körülvesznek."
Andrénak három gyermeke van: két nagylány, Laura és Nóra, illetve Ákos, aki itt focizik Csömörön. A lányok versenyszerűen úsztak, de hiába voltak kifejezetten tehetségesek, egy idő után belefáradtak a rengeteg edzésbe és sportágat akartak váltani. A kajak lett a favorit, amely elnyerte a szülők tetszését is. "Jó látni, hogy olyanok, mint én, egyfolytában győzni akarnak – mosolyog a szakember. – De félretéve a tréfát, újra örömmel teszik a dolgukat, élvezik a lányok az edzésket, kint vannak a természetben, szép helyeken készülnek, és ha a gyerekek boldogok, nekünk, szülőknek az a legfontosabb!"
Névjegy
Név: Farkas Sándor
Született: 1975.11.07., Pápa
Sportág: labdarúgás
Magasság/súly: 170 cm/90 kg
Klubjai sportolóként: Győrszemere KSK (1987-2004), UTE (2014-2016), Voyage SE (2015-2016)
Klubjai edzőként: Győrszemere KSK (1998-2002), Bajcsi SE (2002-2004), REAC Sportiskola SE (2004-2009), MTK (2009), UTE (2010-2016), Voyage SE (2015-2016), Gödöllői EAC (2016-2017), Csepgól FC (2018), Csepel FC (2019), Csömör KSK (2020- )
