Ahogy azt már megírtuk, az V. Fábián Ferenc Emléktornán a szokásos módon átadásra került a Fábián Ferenc-díj is, amely idén dr. Paulovics Mihályt illette meg, aki két évtizeden át a falu tanácselnökeként segítette a kézilabdásokat. Interjú a díjazottal.

 

Az V. Fábián Ferenc Emléktornán a bajnoki rajtra készülő csömöri csapat ezüstérmet nyert, az eredményhirdetés után pedig a tanácselnöki tisztet húsz éven át betöltő, dr. Paulovics Mihály megkapta a Fábián Ferenc-díjat. A korábbi faluvezető, avagy a népszerű Döne büszkén mesélt a hőskorról.

 

– Mikor alakult ki a kötődése a sporthoz?
– Az 1940-es években kezdtem egyre jobban megszeretni a sportot, a csömörit meg főleg figyelemmel követtem. A kézilabdások között a férfi és a női csapatban is voltak nagyon jó barátaim, emlékszem még a nagypályán zajló küzdelmekre is. Szép emlék, amikor a csapat sikeresen vívta meg az NB II-es nyíregyházi osztályozót, még a művelődési házban lévő moziban is megállították a filmet és bemondták az eredményt!

 

– Hogy emlékszik a csömöri kézilabda hőskorára, a mi volt a csapat titka?
– Igazán lelkes baráti közösség volt mindig is jellemző a csömöri csapatra, akik szívvel mindig kompenzálták az esetleges hiányosságokat. A tanácselnöki tisztségemből fakadóan igyekeztem maximális támogatást nyújtani az együttesnek, de így is mindig le voltunk maradva a sztárcsapatok mögött. De csak a költségvetésben! Érdekesség, hogy az akkori kirakatcsapatnak, az Elektromosnak évi 800 ezer forint volt az éves költségvetése, míg nekünk 80 ezer… Melegítőkre, mezekre nem volt pénzünk, de a játékosok szíve mindig óriási volt!

 

– Hogyan tudta segíteni a falu és annak vezetése a sportot?
– A játékosoknak például a kedvezményes építkezési telkekkel segítettünk, akik pedig egymásnak segítettek az építkezéseken. Illetve a klub korábbi Gorkij fasori "Kispályája" is közös erővel épült. Mindenki beletette a magáét. Együtt dolgozott szinte a falu apraja-nagyja, hogy mielőbb elkészülhessen a pálya, de a legtöbbet természetesen a játékosok tették a közösbe. A salakot és később a bitument is együtt terítették. Szép emlékek, amik mai fejjel talán már teljesen elképzelhetetlenek a fiataloknak.