Egy igazi világsztár kézilabdázó volt a vendégünk: a 2012-ben a világ legjobbjának választott brazil jobbszélső, Alexandra do Nascimento egy évvel később, Szerbiában világbajnoki aranyéremhez segítette nemzetét. Hétvégén a Csömöri Sportcsarnokban járt.
Hogy miért járt Csömörön a világklasszis játékos? A válasz kézenfekvő: a férje miatt. Férfi kézilabdacsapatunk idei utolsó hazai NB II-es találkozóján a Gyömrő VSK együttesét fogadta és győzte le. A vendégek az októberben történt új igazolásuknak köszönhetően jelentősen erősödtek, hiszen a korábbi chilei válogatott, rutinos Patrício Andrés Martínez csatlakozott ellenfelünkhöz. A dél-amerikai, több poszton is bevethető játékos a szintén kézilabdázó felesége, a Váci NKSE kiválósága, a brazil világbajnok szélső Alexandra Priscilla do Nascimento Magyarországra igazolása után keresett és talált magának csapatot. Éppen Gyömrőn… Az ezúttal feleségként és hivatalos szurkolóként érkező világklasszis kézilabdázó szerényen meghúzta magát a lelátón, de a szünetben készségesen válaszolt a CsömörSport kérdéseire!
– Hogy tetszik a meccs?
– Eddig tetszik – mosolyog az Alé becenévre hallgató brazil világbajnok jobbszélső, hiszen a szünetben még vezetett a vendégcsapat. – Annyira jó látni, hogy ilyen sokan kijárnak meccsre az alacsonyabb osztályban is. Amikor a Bajnokok Ligájában léptem pályára, általában tömve voltak a lelátók, mindig nagyon hangosak és vérmesek a szurkolók, itt szerencsére sokkal családiasabb a légkör, nyugodtabb a környezet. Ragyogó ez a Sportcsarnok, főleg szurkolókkal teli, öröm lehet itt pályára lépni.
– Miért épp Gyömrőre esett a férjed választása?
– Az olimpia után be akartam fejezni a pályafutásomat, de Németh András, akit még a Hypónál töltött időszakomból ismerek, meggyőzött, hogy Vácott még segíthetnék az újjáépülő csapatnak, úgyhogy átbeszéltük otthon a terveinket és végül aláírtam Magyarországra. Amikor Ausztriában, majd később Romániában játszottam a férjem mindig velem volt és a közelben ő is keresett magának csapatot. A váci edző, Szilágyi Zoltán javaslatára került szóba a gyömrői játéklehetőség, Pato (Patrício Andrés Martínez – a szerk.) már 37 éves, de ameddig bírja az iramot, szeretne játszani.
– Milyennek látod a színvonalat?
– Pörgősek, hajtósak, küzdősek a meccsek. A heti két gyömrői edzés mellett Pato eljár edzőterembe és futni is, hogy tudja tartani a lépést a fiatalokkal. Az ő játéka főleg a dinamikára épül, ahhoz feltétlenül jó kondíció kell, hogy elégedett lehessen magával és elégedettek legyenek vele.
– Mindig elkíséred a meccseire?
– Ha nincs elfoglaltságom a csapattal, és nem játszik túl messze, akkor szeretem megnézni a meccseit. Most, hogy a női klubcsapatoknál az Európa-bajnokság miatt téli szünet van, belefért az időmbe, bár András ilyenkor is szeret minket meghajtani az edzéseken. Vár ránk a fizikai munkán kívül egy bécsi edzőmeccs, karácsonykor sem lesz leállás, mert még idén, december végén folytatódik a bajnokság.
– Milyen csapat formálódik Vácott, hogy sikerült a beilleszkedés? Úgy tűnik egész jól, hiszen vezeted a házi góllövőlistát…
– A csapatból több játékost is ismertem már korábbról, Sóskával, Bettivel is jóban vagyunk (Soós Viktória, Temes Bernadett), összejárunk az edzéseken kívül is. Ez biztosan segített a beilleszkedésben. A minap karácsonyi vásárban voltunk, de jellemző, hogy rendszeresen vannak egyéb közös programok is a lányokkal. A gárda alakul, formálódik, egyre jobbak leszünk, a rutinos játékosok mellett nagyon ügyes fiatalok fejlődnek a klubnál. Biztató a jövő Vácon. A város is nagyon tetszik, nyugodt, családias, közel van Budapesthez, könnyen el tudsz mindent intézni, amit csak szeretnél. Jól érezzük magunkat Magyarországon.
– Gondolom, a 2013-as világbajnokság miatt Szerbiára is jó szívvel emlékszel vissza.
– Fantasztikus élmény volt az a vb, minden nagyon együtt volt annál a brazil válogatottnál. Minden meccsünket megnyertük a tornán, egyedül a magyarokkal ikszeltünk, azt a meccset csak hosszabbításban sikerült eldöntenünk. Az volt Brazília első világbajnoki címe női kézilabdában, így ezért is különleges számunkra az aranyérem.
– Említetted, hogy már készültél pályafutásod befejezésére. Mik a terveitek a folytatásban?
– Európában szeretnénk maradni, nem tervezzük, hogy hazamegyünk Brazíliába vagy Chilébe. A férjemnek Olaszországban és Spanyolországban is vannak rokonai, én tizenegy évet játszottam Ausztriában, így ezen a kontinensen is otthon érezzük magunkat. Nekem már régóta az a nagy álmom, hogy édesanya legyek. Eddig a kézilabda miatt nem tudtam erre koncentrálni, de mivel már 35 éves vagyok, nem sokat várhatok már vele. Patóval 11 éve alkotunk egy párt, öt éve élünk boldog házasságban, most már csak egy gyermek hiányzik az életünkből, erre vágyom mindennél jobban. Vagy kettő…
Szabó Péter Ádám
