Futballszakosztályunk sportigazgatója, Takó Csaba a közelmúltban a Dunakeszi Kinizsi edzői stábjával részt vett egy tanulmányi kiránduláson a Barcelona futsalcsapatánál. A túra során lehetőség nyílt bepillantani a világ egyik legjobb csapatának munkájába!

 

A tavalyi évben még Győrben edzősködő Jordi Illa nyár óta az FC Barcelona erőnléti edzőjeként dolgozik, így lehetőségünk nyílt az edzések megtekintésén túl néhány olyan kulisszatitkot is megtudni, ami talán magyarázatot is ad arra, hogy miért a világ egyik legerősebb klubja a katalán együttes – kezdte élménybeszámolóját Takó Csaba. – Nem csak a szűken vett csapat, hanem az egész egyesület egy precízen felépített, jól működő rendszerben dolgozik, ami a futsalban éppúgy látható, mint a nagypályás labdarúgásban. A heti edzésprogram, illetve a terhelés is a hétvégi bajnoki mérkőzéshez volt igazítva, amiben nincs semmi különös. A hét első felében a futsal szakosztály saját edzőcsarnokában zajlottak az edzések, az utolsó két edzést azonban már a mérkőzés helyszínéül szolgáló Palau Blaugranában tartották. A tréningek felépítése nagyjából mindig ugyanolyan volt, az összes edzés első részében Jordival, az erőnléti edzővel dolgozott a keret. Ne tévesszen meg senkit az erőnléti edző megnevezés, az edzés ezen szakaszában is nagyon sok labdával végzett gyakorlat zaljott, elsősorban bemelegítő jelleggel. Ezt követően Miguel Andrés pályaedző vette át a csapatot, az edzés középső harmadában ő volt az úr. A vezetőedző, Andreu Plaza ez idő alatt jobbára csak megfigyelőként volt jelen, illetve a stábtagokkal, valamint a sérült, külön munkát végző játékosokkal váltott néhány szót. Érezhető volt a bizalom és a tisztelet egymás irányába, mind az edzők között, mind a játékosok részéről a stáb minden tagja felé, amely egyébként nem csak az edzőkből áll, rajtuk kívül az elemző, az egészségügyi szakemberek (fizioterapeuta, orvos), szerelésfelelős, sajtófőnök is jelen van az edzéseken. Volt olyan alkalom, hogy az edzőkkel együtt 11 különböző szakember volt a csapat mellett. Ami érdekes, hogy a kapusedző sosem vette ki a kapusokat a csapatedzésről, hanem az edzések előtt vannak a külön kapusedzések, amelynek erőssége szemmel látható volt a kapusok állapotán… A tréning záró harmadában már a vezetőedzővel dolgozott a csapat, főként a taktikai elemek kerültek terítékre. Ezek voltak azok az edzésrészek, amelyeknél megkértek minket, hogy ne vegyünk videóra semmit. Természetesen eleget tettünk a kérésnek, hiszen így is hatalmas megtiszteltetésnek vettük, hogy jelen lehettünk a foglalkozásokon. Érdekes volt látni, hogy az ilyenkor gyakorolt szituációk közül milyen sok visszaköszönt a hétvégi mérkőzés során, akár negatívumként is, hiszen több esetben is elfeledkeztek a játékosok a megbeszéltekről. Hiába, ők sem gépek, "csak" nagyon jó játékosok…

 

Az edzések minősége nyilván összhangban állt a keret erősségével, ebben nem ért minket különösebb meglepetés. Számos spanyol válogatott játékos mellett brazil sztárok is vannak a Barcelona keretében, akik közül Ferrao és Romulo kiemelkedett az edzések során. A mérkőzésen már csak Romulo tudott maradandót alkotni, ami talán közre is játszott a Murcia elleni hazai vereségben. A két óriás csatája egyébként életre szóló élményt jelentett mindannyiunk számára, hiszen több ezres nézősereg előtt, két hihetetlenül motivált csapat lépett pályára. A meccs mindent megmutatott a sportág szépségei közül, hiszen a gyönyörű gólok mellett olyan fordulatok voltak a játékban, amelyek teljesen megjósolhatatlanok voltak. A mérkőzés ugyan vereséggel zárult a Barcelona számára, de érdekes volt látni, hogy a szurkolók mégis ünnepelték kedvenceiket, a gyerekek közös fotót kértek a játékosoktól, akiket taps kísért az öltözőbe. Mindent egybevetve a felnőtt csapatnál nagyjából azt tapasztaltuk, amit vátunk. Profizmust, minőségi játékosokat, szervezettséget és felkészültséget. Ami talán váratlanul ért, az a hihetetlen nyugalom, ami körülveszi a csapatot. Ez alázattal párosul a játékosok részéről, ami egészen különleges hangulatot ad az edzéseknek és a mérkőzéseknek egyaránt.

 

 

A kint töltött néhány nap legnagyobb meglepetését szerintem mindannyiunk számára az utánpótlásedzések jelentették. Valahol fel voltunk készülve, hogy a nagyobb korosztályokban nagyon nagy lesz a különbség az itthoni színvonalhoz képest, ám arra egyikünk sem számított, hogy már a 10-12 éves korosztályban ekkora lemaradásunk van… Az edzésmódszerek nagyban eltérnek a nálunk megszokottól, rengeteg olyan apróságot fedeztünk fel, ami nagyban befolyásolhatja a fiatal játékosok fejlődését, illetve hozzáállását. Az első ilyen dolog, hogy minden edzésen be van kapcsolva az eredményjelző és az időmérő berendezés. Ezzel növelik a versenyhelyzetet, illetve rászoktatják a játékosokat arra, hogy folyamatosan figyeljék az órát és a hátralévő idő függvényében cselekedjenek a pályán. Számtalan olyan esettel találkozhatunk idehaza, mikor a játékosok és akár az edzők is, egész egyszerűen nincsenek tisztában azzal, hogy a hátralévő idő milyen lehetőségeket rejt. Emlékezhetünk a Románia elleni Eb-selejtező utolsó másodperceire, amikor nagyon nagy szerepe volt a szerzett gólban annak, hogy a válogatott tagjai külön gyakorolták az ilyen helyzeteket, amikor nagyon szűk idő áll rendelkezésre. A gyerekek technikai és taktikai téren hihetetlenül magas szinten állnak, jól ismerik a futsal alaptörvényeit, és folyamatosan törekednek a helyes végrehajtásra. Lazaságnak, fegyelmezetlenségnek nyoma sincs, ami nem is csoda, hiszen minden korosztály három edzővel dolgozik, ami a szigorúan 14 fős keretek esetében azt jelenti, hogy a játékosok folyamatosan érezhetik a hátukon valamelyik edző tekintetét. Emellett a fiatal futsalosok számára külön motivációt jelenthet, hogy a szűkre szabott keretek miatt nyilván nem egyszerű megragadni a Barcelona csapataiban. Aki nem teljesít megfelelően, szezon végén kellemetlen beszélgetésnek lehet résztvevője… A kiválasztás több ezer gyermeket érint, attól tehát nem kell tartani, hogy valakit nem sikerül megfelelően pótolni. Szembetűnő volt a különböző korosztályok közötti jó viszony, mintha valóban egy nagy család tagja lenne az összes játékos, aki a Barca mezét magára ölti.

 

Szakmai oldalról megfigyelve az edzéseket, nagyon sok új gyakorlatot láttunk, amelyeket nehéz lenne átemelni a saját korosztályos csapatainkra a már említett hatalmas technikai és taktikai szintkülönbség miatt, azonban minimális változtatások utáni használatukkal, talán évek múltán csökkenthető lesz a hátrányunk. Jelen pillanatban körülbelül 6 év a differencia a spanyol és a magyar gyerekek között, remélem idővel ez 2-3, majd 1-2 évre változik majd. Ami fontos, hogy a kis korosztályokban a fő alapelveket hangsúlyozzák, és játékokkal tanítják meg a legfontosabb taktikai elemeket is. Én magam a klubunkban dolgozó edzőktől is ezt kérem jó ideje, és a katalánoknál tett látogatás csak még jobban megerősített ebben a hitemben!

 

Takó Csaba