Nehezen indult az a vasárnap reggel. Félálomban épeszűségemet firtattam, hogy ezt az egy napot is kihagyom anélkül, hogy jót aludtam volna. De két nyomós okom is volt arra, hogy mégiscsak kirugdaljam magam az ágyból: mindenképpen szerettem volna végigmenni a 10 kilométeres távon, hogy végre láthassam azokat a helyeket, amelyekről már annyit hallottam, és kíváncsi is voltam, vajon hogy sikerül az első csömöri teljesítménytúra.
Még soha nem vettem részt teljesítménytúrán. Csömörnek és nekem is ez volt az első. Örömmel jelentem: bár kétségeim voltak afelől, hogy nyikkanás nélkül tudok 10 kilométert gyalogolni, szinte meg sem éreztem. Valószínűleg a jó társaság és a természeti szépségek felfedezése feledtette velem, mennyire nem vagyok formában.
Meglepődtem, mikor odaértem a sportcsarnokhoz. Tömeg. Na jó, sok ember. Bíróné Tóth Erikától, a teljesítménytúra ötletgazdájától a nagy nap előtt 1-2 héttel úgy értesültem, hogy tapasztalt szervezők szerint az első túrára általában 30-an mennek el, jobb esetben 50-60 résztvevőre lehet számítani. Nos, Csömör első túráján 244 (!)-en vettek részt, közülük 5 éves volt a legfiatalabb, 72 éves a legidősebb. A legtávolabbról érkező résztvevő Győrből jött ide, de érkeztek Százhalombattáról, Budaörsről és a környező településekről is. Helybéliek több mint százan voltak kíváncsiak településünk különleges helyeire.
A sportcsarnoktól indultunk a horgásztó irányába. Idáig még ismerős volt a „terep”, bár a tó reggeli rezzenéstelen nyugalmát először láthattam. Mindig is tudtam, mennyire szép ez a hely, de különleges varázsa volt ott, akkor, ahogy a reggeli pára tovatűnt, és a távolban kirajzolódott a békés falu látványa.
A több mint négy hektáros csömöri horgásztó már negyed évszázada jelent kikapcsolódást pecásoknak és kirándulóknak egyaránt. A horgászok pontyra, süllőre vagy csukára „fenik” botjaikat.
Hogy mennyire nem illik a természetbe egy épülő út, eddig is sejtettük. Nem kérdés, hogy a természet nyerne az ember és a környezet kreációi versenyben. Itt egy kis erdő, ott egy kis erdő, amit keresztülvág a beton. Különösen szemet szúró a látvány, ahogy az új út mellett árválkodik a Természetvédelmi terület tábla. A rajta lévő szöveg: „Óvja, védje a természet értékeit!” pedig egyenesen cinikus megjegyzésnek tűnt.
Tovább bandukoltunk, várt a zöld ebben a szép időben. És egyébként is kincseket jöttünk felfedezni. A Tatárdomb volt az első ellenőrzőpont, itt kaptuk a második pecsétet kis füzetecskénkbe (a rajtnál volt az első). Gyalogosan kicsit meredekebb, mint ahogy az autóból látszik, 155 méter magas. A Gödöllői-dombság első látványos pontja részben mesterséges, az itt állomásozó tatár csapatok építették a török korban.
Pár perc szusszanás után a Bócsi-kastély felé vettük az irányt, ami Csömör legnagyobb lakóépülete és valószínűleg hazánk egyik legfiatalabb kastélya. Ott magaslik a puszta közepén, a maga 21 szobájával és 34 fürdőszobájával, furcsa kontrasztként kiszáradt gyümölcsössel körülvéve.
A távolban már lovastanya látszik, kutyák ugatnak. Ezért érdemes volt felkelni. Az út egyik oldalán a 30 hektáros, 1977 óta védelem alatt álló ősláp, megkapó bujasága gyönyörű. Különleges növény- és állatfajok „lakják” és a leglátványosabbak közülük állítólag a késő tavasszal nyíló orchideák.
Az út másik oldalán békésen legelésző lovak teszik teljessé az idillt.
És még mielőtt belefeledkezhetnék a tájba, egy dübörgő autó veri fel a csendet. Lefotóztam, ő volt a bűnös. Ez is egy felfedezés: jé, vasárnap is dolgoznak.
A Paraszthíd felé vettük az irányt, hogy visszajussunk a horgásztóhoz. Most láttam először, pedig a nevét többször leírtam már. Valahogy egy kis fahidat társítottam képzeletben hozzá, ezért némileg meglepett a látvány. Az alatta csörgedező patak azonban kárpótolt. 14 kilométer hosszan folyik, kettészeli Csömört, egyesül a Szilas- és a Mogyoródi-patakkal, majd közös erővel a Dunába torkollnak.
Mire megérkeztünk célállomásunkhoz, a horgásztóhoz, a reggeli párásság tovatűnt, kisütött a nap. Még folytattam volna a túrát, de a rövid táv eddig tartott. Kereken 3 órán át. Dél van.
A 25 kilométeres túra délután ért véget. Lehettem volna bevállalósabb, mert a következő helyeket most nem láthattam. De jövőre biztosan!
Harangláb
Valamikor a napszámosok órájaként működött. Harangja ma is szól minden vasárnap délben, az ottani lelkes lakóknak köszönhetően.
Szent László kilátó
A Gödöllői-dombság egyik legmagasabb pontján, a Gyertyánoson (315 m) épült kilátóból tiszta időben a Mátráig is elláthatunk.
Régi csömöri strand
Csömör egyik legromantikusabb helye, táncmulatságok, sakk- és kártyapartik színtere volt – 1963-ban sajnos elvitte az áradás a gátat.
Bulgárkert
Az ófalu „grundja” árnyas fáival felnőttek és gyerekek népszerű közösségi helye.
Kálvária-hegy
Sűrű akácerdeivel, változatos formáival, a község leglátványosabb és legszimbolikusabb tája. Az Árpád-korban ide települt Csömör. Jelenleg kirándulóhely, zarándokhely.
Szánkópályák
Csömörön számos szánkópálya található, a leghosszabb eléri a 300 métert, és ezzel a kelet-budapesti agglomeráció leghosszabb szánkópályáját tudhatjuk magunkénak.
Félegyházy-Sütő Eszter
A Csömöri csatangoló támogatói:
Csömör Nagyközség Önkormányzata
Csömöri Sport- és Szabadidő-szervező Nonprofit Kft.
Uniqua Biztosító – FO-TA Kft.
Baromfibolt, Csömör
Széchenyi utcai zöldséges
Reál Élelmiszer
Gödöllő Coop Zrt.
Nonstop sütöde, Szentesi Dániel
Bollog János
