A sportért felelős államtitkárság a közelmúltban mutatta be a következő időszak sporttámogatási modelljét, melynek alapjául a sportágak kategóriákba sorolása szolgál. Az első kategóriába azok a sikersportágak tartoznak, melyek rendszeresen szállítják az érmeket a világversenyekről. A kerékpár a második kategóriába került, azok közé a sportágak közé, melyektől olimpiai kvóták, dobogós vagy pontszerző (azaz 1-8.) helyezések, esetleg érem várható. A kevésbé eredményes, illetve jelenlegi adottságaik alapján szerényebb potenciállal bíró sportágak a további három kategóriában vannak. Az egyes kategóriákba tartozó sportágak szövetségei a tőlük várható eredmények értéke szerint differenciált finanszírozásra számíthatnak. Az, hogy a kerékpár a második kategóriába került, egyértelmű siker, az elmúlt évek munkájának és eredményeinek elismerése, ugyanakkor komoly elvárásokat támaszt a sportággal szemben. Ennek apropóján a Magyar Kerékpáros Szövetség elnökét és sportigazgatóját, Princzinger Pétert és Vízer Barnabást kérdezték a bringasport.hu honlapon.
Valter Attila, Fetter Erik, Peák Barnabás, Vas Kata Blanka – jól ismert nevek, immár nem csak a kerékpársport szűkebb berkeiben, hanem általában a sportrajongók, megkockáztatom, az átlag újságolvasók körében is. Kikre lehet még büszke a szövetség rajtuk kívül?
– Kétségtelen, hogy az említett négy versenyző hozott olyan eredményeket, amelyek elérték az átlagosan tájékozott olvasó ingerküszöbét is – kezdte Princzinger Péter. – De szép számmal vannak mások is. A legjobb nemzetközi eredményeket a felnőttek között Benkó Barbara, Dina Márton, Filutás Viktor, Lovassy Krisztián, Lovassy Patrik Rómeó, Schön Martin és Szalontay Sándor, a fiatalabb – U23-as, U19-es, U17-es – korosztályokban pedig Buzsáki Virág, Csengői Bálint, Drijver Bertold, Fülöp Ádám, Greman Szonja, Jászapáti Petra, Kercsó-Magos Zsuzsanna, Pakot András, Sáry Boglárka, Takács Zsombor és Vas Barnabás érték el. Róluk a sporttudósításokban a következő években egyre többet fogunk hallani. Vagyis a TOP10-es eredményeket nem a kérdésben említett négy, hanem összesen huszonkettő versenyzőnk produkálta. És akkor még nem említettük a náluk is fiatalabbakat, például Berencsi Benedeket, Kovács Bélát, Krausz Kristófot, Naszádos Sabát, Szilasi Dánielt, akik a saját korosztályukban több szakágban is rendre maguk mögé utasítanak kifejezetten erős mezőnyöket.
Valter Attila az élő bizonyíték rá, hogy létezik az út „a csömöri havasokból a WorldTourba”. Hogy léphet erre az útra egy tehetséget mutató magyar gyermek? Mi kell ahhoz, hogy végig tudjon menni ezen a lépcsőn, melynek a végén UCI dobogóra állhat vagy a WorldTour szerződése lehet?
– Induljunk ki abból, hogy Magyarországon a 2000-es évek közepén évente született kb. 97-99 ezer, a közelmúltban évente kb. 90 ezer gyermek – folytatta az elnök. – Közöttük se nem kevesebb, se nem több a tehetségesek aránya, mint bármely más nemzet fiai és lányai között. A jó adottságok mellett alapvető fontosságú a család támogató hozzáállása, főként az első években. Amikor egy gyerekről már egyértelműen tudható, hogy van benne potenciál, onnan kezdve a legfontosabb – ahogy a kérdésben is olvasható – maga a „lépcső”, az előmeneteli rendszer, a perspektíva. Kicsit bővebben: széleskörű tehetségkutatás, majd erre épülő tehetséggondozás, végül célirányos tehetségmenedzsment.
