A 2016-os foci Európa-bajnokságon a magyar válogatott továbbjutásának egyik fő háttérszereplője, a csapat mókamestere, a csömöri Hegyesi László volt, aki a munka után az ünneplésből is kivette a részét a Hősök terén. Franciaországi Eb-élménybeszámoló.

 

Az Európa-bajnokságra való kijutás után, még télen készítettük az első interjút a CsömörSport honlapra Hegyesi Lászlóval, a magyar labdarúgó-válogatott kit managerével, aki a kispadról nézte végig a meccseket, miután a szerelésekért felel a csapat háza táján. Újra eljött a közös találkozó, a beszélgetés ideje, mert a szakember élete egyik legnagyobb élményének tartja az idei franciaországi tornát, így megkértük mesélje el, hogyan élte meg, hogyan élte át a csapattal az ominózus napokat!

 

– Kipihented már az Eb-t?
– A napokban kezdtem magamhoz térni, pedig már egy hónapja véget ért számunkra a torna – fújt egy nagyot Hegyesi László. – Mióta hazajöttünk Franciaországból néhány napra a Balatonhoz utaztunk el, meg belföldi utakra, de a hangsúly azon volt, hogy próbáltam visszatérni a rendes kerékvágásba. Csak mostanra sikerült nagyjából. Odakint összefolytak a napok az egész Eb-n, annyit dolgoztunk és annyit utaztunk, összességében mégis életem egyik legnagyobb élménye volt.

 

– Megfejtettétek már a siker titkát?
– Végig nagyon együtt volt a csapat, az elejétől kezdve segítettük egymást, a fiúk mindent megtettek, érezték, hogy most megmutathatják a szurkolóknak, az egész országnak, hogy mire képesek. Voltak vezéregyéniségeink a pályán, szerintem nagyszerű volt a középpályánk összetétele és természetesen a szurkolók aktív jelenléte, szeretete a lelátókon is rengeteg pluszt adott, nagyon hálásak vagyunk érte. A felkészülés során éreztem már, hogy kisülhet valami nagyszerű ebből az egészből, de erre én sem gondoltam, és szerintem senki sem számított. Minden kis apróság sokat jelentett: Szalai Ádámot például folyamatosan biztattam, hogy érzem benne a gólt, ami egyrészt jóleső érzés volt neki, másrészt pedig önbizalmat adott, amiből erőt meríthetett. Bár a németektől kikaptunk idegenben a felkészülés során, már ott érezni lehetett, hogy egyre jobb formába kerül. Mentálisan nagyon készült az Eb-re, és külön öröm, hogy bizonyíthatott a kritikusainak.

 

 

– Volt egy fogadalmatok, hogy nem borotválkozik a csapat Franciaországban?
– Mondogatták egymásnak a fiúk, hogy hagyják meg a borostát, aztán nekem is, mikor nem volt időm borotválkozni. Mondták, hogy jól áll és ne is vágjam le, de mikor már viszketett az arcom, akkor egyik este megszabadultam a szakállamtól, a többiek azonban meghagyták. Jó dolguk volt, mert Dzsudzsák kiutaztatta a fodrászát a Tourrettes-be, így bárki bármikor elmehetett a mesterhez, ha igazíttatni akart a frizuráján vagy az arcszőrzetén.

 

– Magyarország extázisban volt, hogy végre nemcsak külső megfigyelőként élhettünk át egy nemzetközi tornát. Milyen volt belülről, főszereplőként megélni azokat a heteket?
– Szinte fel sem fogtuk mi zajlik körülöttünk, mert annyit utaztunk, reggeli után edzés, utazás és mérkőzés – ez volt a program. Folyamatosan pakoltunk, hol ki, hol be a ládákba, hogy minden a helyén legyen, amikorra szükség van rá. Elképesztő biztonságban voltunk, 150 TEK-es védett minket, a rendőrség külön átvizsgálta a csapat edzőpályáit, motoros járőrök vezettek fel bárhova mentünk, csak azért, hogy mindig minden gördülékenyen menjen. Az egyik délután nem volt edzés, kimenőt kaptunk, hogy elmehessünk Nizzába. Az MLSZ felajánlása kapcsán három napra kiutazhatott a legközelebbi hozzátartozónk, így akkor egy kicsit körbe tudtunk nézni Franciaország déli vidékén, egyébként szinte semmi időnk nem volt.

 

– Akkor különösen érzékenyen érinthettek a legfrissebb nizzai hírek…
– Félelmetes belegondolni, hogy néhány napja még mi is ott sétáltunk a tengerparton, ahol nemrég ez a kamionos ámokfutó szedte áldozatait. Tényleg mindent megtettek a franciák a biztonságunkért, nagyon ügyeltek rá, hogy semmilyen probléma ne legyen a szurkolói zónákban és sehol máshol az országban.

 

– Itthon is hatalmas tömegek verődtek össze egy-egy meccsre a kivetítők előtt! Tudtátok, hallottátok?
– Láttuk, milyen fantasztikus hangulat volt itthon. Nem vagyok nagy internetmágus, de a srácok folyamatosan nyomon követték és mutatták, hogy mi zajlott az országban. Hömpölygött a tömeg az utcákon, le kellett zárni a belvárost, mert tízezrek vonultak a körúton. Hihetetlen, ahogy ismét rádöbbenhettünk, hogy mennyire szeretik a focit a magyarok! Reméljük kitart a lendület, mert augusztus végén már vonulunk be az edzőtáborba, hiszen nyakunkon vannak a világbajnoki selejtezők. Hihetetlen, hogy rohan az idő…

 

– Voltak olyan hangok, hogy nem tettünk jót magunknak azzal, hogy megnyertük a csoportot…
– Mi is hallottuk ezeket, de egy Eb-re nem úgy utazik ki egy csapat, hogy taktikázik, számolgat. A mi csapatunk ráadásul nincs is abban a helyzetben, hogy megtehesse ezt, sőt, mi végig bizonyítani akartuk, hogy helyünk van a legjobbak között. A belgák elleni meccsre egyszerűen teljesen elfáradtunk, fizikálisan és fejben is, és soha nem tudjuk meg, mi lett volna egy másik ellenféllel szemben. Ezzel együtt is óriási élmény marad a továbbjutás és az egész torna. Amikor hazaérkeztünk a Hősök terére, akkor is ezt mondtuk el, és a szurkolókon is azt éreztük, hogy büszkék voltak ránk.

 

 

– Ha már a Hősök terét említed: igazi hangulatfelelősnek tűntél a színpadon!
– Remek érzés volt találkozni az itthoni szurkolókkal, a srácokon is láttam, hogy mennyire tetszik nekik a fogadtatás, jól esett ünnepelni egy kicsit. Mindannyian nagyon jóban vagyunk, azért voltam a színpadon is olyan felszabadult. Kint rengeteget beszélgettünk a fiúkkal, Szalával, Dzsudzsival, akik egy-egy jó szóra bármikor átjöhettek hozzám. Ha akartak érezni egy kis hazai ízt, csak szeltem nekik a jóféle csömöri kolbászból, amit mindig bekészítek nekik, és máris fülig ért a szájuk.

 

– Dzsudzsák Balázs egy interjúban ki is emelte, hogy az adott neki erőt a portugálok elleni duplához. Már ezért megérte feltölteni a hűtőt!
– Minden évben vágatok egy malacot Füzesgyarmaton és abból a srácoknak mindig készítek az utazásokra egy kis kóstolót. Azon a meccsen, amikor háromszor is vezettünk a későbbi Európa-bajnok ellen, mesélték a fiúk, hogy Ronaldo a hajrában már azt kérdezte tőlük: "Hova rohantok? A döntetlennel mindketten továbbjutunk!", ők meg csak értetlenül néztek rá. A végére teljesen elkészültek az erejükkel a portugálok, annyira várták a lefújást. Mondjuk nem csoda, ha elfogyott a szufla, az aranylabdás Ronaldo a meccs előtt nem kapott a kolbászból…

 

Szabó Péter Ádám