Az 1947-ben alapított csömöri kézilabda-szakosztály múltja elismerésre méltó, a sportvilágban máig csodaként emlegetik eredményeiket. A jubileumi VI. Fábián Ferenc Emléktornán a CsömörTv által készített összeállításban korszakos játékosok emlékeznek.
A csömöriek edző nélkül, saját maguk által épített pályán játszó falusi, TSZ-csapatként kezdték, de akaraterejük, elhivatottságuk révén, és a csapathoz az 50-es évek második felében szakosztályvezetőként csatlakozó Fábián Ferenc önfeláldozó munkájának köszönhetően 1964-ben feljutottak a nemzeti bajnokság első osztályába, majd a Magyar Kupa döntőjébe, és nemzetközi megmérettetéseken vettek részt. Csömör nem kis részben ennek a nagy csapatnak köszönheti országos ismertségét – annak a csapatnak, amelynek mérkőzései alatt szinte kiürült a falu, 1000-en, 1500-an szurkoltak nekik a pálya szélén. Annak a csapatnak, amelynek mérkőzéseit a Magyar Televízió is közvetítette, kommentátorként Knézy Jenő is állt a csömöri pálya szélén. Annak a csapatnak, akikről ellenfeleik azt mondták, hogy „Pénzük nincs, de szívük van!”, és annak a csapatnak, akik mentalitásukkal, a sportág és a sport iránti alázatukkal meghatározó részévé váltak Csömör életének. A 80-as évek végére a nagy generáció befejezte pályafutását, de megfelelő utánpótlás nélkül már nem volt ki átvegye a stafétabotot. Az utánpótlás-nevelést Bagyánszki György és Fábián Katalin indította el, a 90-es évek elejére az ifjúsági csapat budapesti, majd Pest Megyei bajnokságot nyert, ők alkották a későbbi felnőtt csapat gerincét, akik az NB I/B-ben, majd az NB I-ben játszottak.
A jubileumi évforduló alkalmából Fábián Ferenc-díjat kapott Tóth Fekete Sándor, a legendás csapat egyik legeredményesebb játékosa, akinek nevét és bombáit rettegték az ellenfelek, és dr. Kiss Dezső, a Minaur Nagybánya egykori csapatkapitánya, akinek köszönhetően a sportkapcsolaton kívül a mai napig ápolt baráti kapcsolat is kialakult.
