Május 8-án vasárnap lezárul egy korszak a csömöri kézilabda történelemkönyvében: Bagyánszki Zsolt harminc, pályán eltöltött év után visszavonul az aktív játéktól és a továbbiakban kizárólag edzőkarrierjére koncentrál – elbűvülő családja mellett. Interjú.

 

"Bagyánszki Zsolt befejezi pályafutását és visszavonul az aktív játéktól!" Karcolnak ezek a rideg szavak így május elején is. Nehéz felfogni, hiába olvassa el az ember újra és újra…

 

A szív még menne. Főleg az a legendás csömöri. De a test és az ész már tudja, hogy itt a vége. Mindennek, még egy csodálatos kézilabdakarriernek is vége lesz egyszer. Bagyánszki Zsolt életében most jött el ez a pillanat… Harminc év a pályán – játékosként megélt számtalan felejthetetlen pillanat, megszámlálhatatlanul sok gól és győzelem után Zsolt már a bajnokság előtt közölte a hozzá közelállókkal, hogy játékosként számára valószínűleg ez lesz az utolsó szezon. Edzőként természetesen folytatja áldozatos, évtizedek óta tartó munkáját az utánpótlás-nevelésben, sőt tovább dolgozik a felnőttekkel is, de a szervezetének már nem hiányzik az ellenfél "baráti" vállveregetése a falban egy-egy betörési kísérlet után, a meccsek után bedagadó térd- és egyéb ízület(ek), és nem utolsósorban ott a család is. Eszter és Anna, a két gyönyörű csöppség és Györgyi, a mindenben támogató bájos feleség.

 

– Elsősorban azt gondolom, hogy lelkileg nehéz meghozni egy ilyen döntést. Nálad is így történt?
– Ezzel egyetértek – kezdte Bagyánszki Zsolt. – Bár megszállott sportfanatikus vagyok, és egy nap sem tudok meglenni mozgás nélkül, a meccsekkel járó fájdalmakra egyértelműen reagált már a testem. A szezon előtt eldöntöttem, hogy ez lesz az utolsó. Nem vagyok a számok rabja, de apu is harminc évet játszott Csömörön, nekem is ez a harmincadik évem kézilabdázóként, ketten együtt hatvan évet játszottunk itt. Erre, úgy érzem, büszkék lehetünk. Voltak, akik azt mondták a hír hallatán, hogy játszhatnék még, de azt gondolom, inkább így fejezze be az ember, nem szerettem volna megvárni, hogy a szurkolók "küldjenek el" a csapattól. Itt az ideje, hogy átadjam a helyem a fiataloknak. Az utóbbi években ősszel nem nagyon húztam szerelést, készültem én már erre a lépésre, de tavaszra mindig távozott néhány játékos, kevesen voltunk és kellett a segítség a csapatnak. Akkor edzésbe álltam és jöttem játszani. Szeretek játszani és szívesen is lépek pályára, de az az igazság, hogy az utóbbi időben már kicsit féltem a sérülésektől is.

 

– A családfő kiesése mindig érzékeny veszteség.
– Így van, gondolnom kell rájuk, a lányokra is. Szerencsére ezt a harminc évet "megúsztam" három térdműtéttel, illetve az ujjaim kicsit girbe-gurbák, de ennél komolyabbat itt, a végén sem szerettem volna összeszedni. Tizennyolc éves koromban volt egy térdszalag-szakadásom, akkor azt mondták, hogy "mi lesz így veled, ha már ilyen fiatalon, ennyire súlyos sérülésből kell majd felépülnöd?!", de szerencsére a pályán eltöltött csodás évek csak ezután következtek. A testem túltette magát ezen az ifjúkori sokkon és összességében rendkívül büszke vagyok az elmúlt 43 évemre.

 

 

– Mely emlékek a legkedvesebbek?
– Rengeteg fantasztikus pillanatot tudnék felsorolni. Apu volt az első edzőm, vele nyertük meg a Budapesti Ifjúsági Bajnokságot 1991-ben, akkor olyan játékosokkal, akik  – szinte hihetetlen – most is a csapatunk tagjai, Molnár Flóri, Turák Csabi és Vereszky Laci is ott volt mellettem abban a gárdában, az a siker mindig elkísér majd minket. Egy évvel korábban egyszerre lehettünk a pályán apuval és bátyámmal, Gyurival a Mátészalka elleni NB II-es találkozón. Bár apu korábban már visszavonult, erre az egy meccsre visszatért, ezzel pedig örök emléket adott nekünk. De szívesen emlékszem a csömöri NB I-es időkre is, a BL-döntős Veszprémnek, és kapusának, Fazekas Nándornak lőtt két átlövésgólom is felejthetetlen, mint ahogy az edzőmeccsen való egymás elleni játék a világválogatott Kovács Péterrel. Folytathatnám tovább az emlékeket, de talán reggelig tudnám sorolni…

 

– És a kezdetek kezdete is ilyen élénken él benned?
– Amikor apu még játszott (Bagyánszki György, magyar válogatott kerettag kézilabdázó, legendás csömöri játékos – a szerk.), mindig mindenhova mentünk vele. Hazai pályán természetesen mindig ott voltunk, de idegenbe is utaztunk a csapattal. Kicsiként az én szerelmem is a foci volt, de aztán szépen lassan a kezembe vettem a labdát. A korombeli gyerekekkel dobáltunk a meccsek előtt és a szünetben is. Csömörön akkoriban még 6-800 szurkoló járt a meccsekre, a pályán azonban minden lámpalázam elmúlt, nem zavart semmi a külső körülményekből, ahogy lefújták a mérkőzést, már szaladtunk is a kapukhoz, úgyhogy tulajdonképpen apu miatt és vele kezdtem el ezt a csodálatos játékot. Minden labdássportot szerettem, de ahogy látták rajtam, hogy jó labdaáérzéket örököltem, szinte egyértelmű volt, hogy a kézilabda lesz az én sportágam. Idővel egyre tudatosabb lettem, ahogy nőttem, úgy edzettem mindig többet és többet, olykor egyedül is mentem és futottam, dobáltam, készültem a meccsekre. Mindig jobb és jobb akartam lenni!

 

– Ahogy említetted, apukád volt az első edződ. Milyen, és milyen volt a kapcsolat kettőtök között?
– Mindig felnéztem rá, elismertem játékosként is és örömmel töltött el minden pillanat, amikor vele lehettem. Szerencsére jól működött a kapcsolatunk a pályán is, jól muzsikált a csapat, így nem lehetett panasz az együttműködésünkre. Ezek a meccsek mindig itt élnek majd a szívemben. Abból a szempontból is szerencsés vagyok, hogy a későbbi edzőimre is felnézhettem és mindenkitől tanulhattam valamit. Kenyeres József és Csík János is rendkívül hasznos tanácsokkal látott el, mindegyikre jószívvel gondolok vissza.

 

– Edzőként te is hasonló utat jársz be?
– Abban hasonlítunk, hogy én is abszolút a munkában hiszek. Csak akkor tudok teljes erőbedobással odaállni a meccsre, ha a héten beletettük az edzésbe a megfelelő mennyiségű melót. Viszonylag korán, 22 évesen elkezdtem edzősködni, aztán ismét játszottam, most pedig játékos-edzőként fejezem be, de ehhez az elvhez mindig hű maradtam. A játék mellett az edzősködés is a szenvedélyem, ez már gyerekkorban előjött. Általános iskolában osztályok közötti meccseket szerveztem, én bíráskodtam ezeken és el is fogadták tőlem az ítéleteket, később összetrombitáltam a falubeli srácokat, hogy járjunk el edzeni a nyári szünetben. Szóval már fiatalként is lelkes voltam. Bár az utolsó hazai meccsemre készülök, de most is az vagyok, mert hiszek a csapatomban, hiszek ezekben a srácokban és tudom, hogy a legjobbkor hagyom abba a játékot, mert ez a csapat sokra hivatott nélkülem is. A tizenhét fős keretünkből tizenhárom csömöri játékos van, az alap tehát adott, hogy a jövő is a korábbi sikereket idézze. Velem, immár edzőként!

 

Szabó Péter Ádám

 

BAGYÁNSZKI ZSOLT
pályafutása számokban
1986 – igazolt csömöri játékos, serdülő bajnokság, edzője, édesapja, Bagyánszki György
1989 – az NB II-es felnőtt együttes tagja
1990 – az ifjúsági bajnokság gólkirálya
1991 – aranyérem, Budapesti Ifjúsági Bajnokság, Pest megye legjobb csapata a Csömör
1991-95 – a TF csapatának tagja
1995 – játékos-edző az NB II-es csömöri csapatnál
1996-97 – Budapesti Honvéd, NB I/B
1997 – aranyérem, NB II, Csömör – ez volt az utolsó szezon a Kispályán, a Gorkij fasorban
1997 – NB I/B, már a Csömöri Sportcsarnokban
1998-99 – bronzérem, NB I/B, Csömör
1999-2000 – ezüstérem, NB I/B, a tavaszi szezonban edzőként is dolgozik
2000-01 – ezüstérem, de osztályozón a csapat a Balatonfüred legyőzésével feljutott az NB I-be!
2001-02 – NB I, Csömör
2002-03 – NB I/B, Hort SE
2005-07 – NB II, Gyömrő, 2007-ben aranyérem
2007-08 – NB II, Csömör
2008-09 – aranyérem, NB II, Csömör
2009-10 – NB I/B
2010-11 – bronzérem, NB II, Budakalász
2011-12 – NB I/B, Csömör
2012-16 – NB II, Csömör, játékos-edző, három ezüstérem

 

Szezonbeli utolsó hazai NB II-es férfi kézilabda-mérkőzésünkön, a május 8-i 16:30-kor kezdődő Salgótarjáni Strandépítők elleni találkozón ünnepélyes keretek között köszöntjük és búcsúztatjuk klubunk kiemelkedő játékosát, a 30 éves játékos-pályafutását befejező Bagyánszki Zsoltot. Vezetőedzőnk a továbbiakban is klubunknál dolgozik és neveli az ifjú kézilabdázókat. Minden szurkolónkra számítunk, a mérkőzést bográcsozás követi, melyre mindenkit szeretettel várunk!

 

Szurkoljunk együtt csapatainknak!