Különlegesen sportos nagycsalád a csömöri Balaska Zsolté: karácsony előtt megnéztük, hogy készülnek az ünnepekre a lurkókkal. Íme, a magyar öttusa-válogatott mellett lovasedzőként dolgozó édesapa és hat gyermeke hagyományos karácsonyi szokásai.

 

Ha létezne a „Legsportosabb csömöri család” díja, akkor Balaska Zsolt és elbűvölő famíliája joggal pályázhatna a kitüntető címre. A korábbi válogatott öttusázó édesapa, jelenleg lovasedzőként a nemzet legjobbjaival dolgozó Zsolt és felesége, Zsuzsa, aki a családfő mellett a lovak szerelmese is, együtt nevelik négy gyermeküket, a vízipóló megszállottját, Danit, a sportban szinte mindenevő ikreket, Botondot és Mátét és a kis Nóra Lucát. Ja, és természetesen ott van a két nagyobbik Balaska: a lovaskaszkadőrként dolgozó Vanda és a magyar kajak-kenu utánpótlásának nagy ígérete, az idén párosban ifjúsági világbajnoki ezüstérmet szerző Márk. A gyerekek a barcelonai ötkarikás játékoktól kezdve négyévenként látták meg a napvilágot, a legkisebbet kivéve, így nem csoda, ha az olimpiák évében születettekként a sors is eljegyezte őket a különböző sportágakkal.

 

Ottjártunkkor igazán megható volt látni mennyire összetartó ez a nagycsalád, amely az ünnepek közeledtével csak tovább bővül, mert a karácsony természetesen Balaskáéknál is a hagyományok mentén halad. „Akkora boldogságot jelent látni a gyerekek szemében a csillogást, ahogy készülünk az ünnepre, hogy ilyenkor engem is elfog az izgalom – veszi magához a szót a családfő, Zsolt. – És nemcsak a kicsik esetében, de a nagyoknál is ott a ragyogás, a várakozás a tekintetekben. Év közben rengeteg az edzőtábor, a verseny vagy a munka miatti utazás, de ilyenkor végre összegyűlik a család, az öcsémék és a nagyszülők is nálunk vacsoráznak. Tovább bővül az egyébként sem kis létszám, összesen általában 15-16-an szoktuk körülülni az ünnepi asztalt. Hogy mi kerül a tányérokba? Talán furcsa lehet, de nálunk nincs bevált ünnepi menü. Az egész család rajong a halért, évközben is sokat eszünk belőle, így karácsonykor mindig valami más specialitással rukkol elő a feleségem. A bejgli pedig a nagymamák reszortja, azt mindig ők sütik meg az unokáik kedvéért.”

 

Amikor megjegyzem, hogy szerintem a karácsony szépségét a gyerekeknek okozott varázslat teszi teljessé, a felnőttek egyöntetűen bólogatnak, ráadásul ehhez nincs is szükség drága ajándékokra, mindössze a közösen eltöltött idő, vagy egy-egy játék élménye, ami felejthetetlenné teszi a pillanatot. „Nem ragaszkodunk az ajándékozáshoz, de a nagymamák nem tudják megállni, hogy ne csempésszenek valamit a karácsonyfa alá a kicsiknek. Mégis sokkal örömtelibb, ami csomagok kibontása után következik: a családban az is hagyomány, hogy mindig énekelünk valamit közösen a karácsonyfa körül. Látni kellene a gyerekeket, mennyire élvezik ezeket a meghitt perceket. Nálunk ez az ünnep igazi értéke.”

 

Szabó Péter Ádám