"Az én történetem nem nevezhető átlagosnak, mielőtt elrabolta volna a szívemet az atlétika, műkorcsolyázónak készültem – kezdte a múltidézést Varga Barbara, a Csömör KSK atlétika-szakosztályának sprintedzője. – Monoron cseperedtem, nagypapám által 9 évesen ismerkedtem meg a sportággal, majd öcsémmel együtt lelkesen hordtak is bennünket edzésre a fővárosba. Eleinte tetszett a dolog, de szépen lassan kiderült, hogy későn kezdtem a korcsolyát, nem vagyok elég hajlékony, a Népstadion szoborkertjében tartott szárazedzéseken azonban a futás nagyon jól ment. Szerettem is, és edzőim is azt javasolták, hogy próbáljam ki az atlétikát. Az iskolai versenyeken kifejezetten sikeresen kezdtem a pályát, két-, három-, négy- és öttusa viadalokon is jól szerepeltem. Főleg a rövidebb távok feküdtek nekem, illetve a távolugrás. Eljutottam a megyei döntőbe, majd onnan kvalifikáltam az országos fináléba, amelyet a tatai edzőtáborban rendeztek meg. Ahogy klubot kellett választani, úgy jött képbe a Budapesti Spartacus SE. Itt ismerkedtem meg a sportággal hivatalosan, két év után az egyik edzőm a Honvédhoz igazolt, én meg klubot váltottam."

 

A középiskolai tanulmányai miatt már amúgy is Budapestre járt, így nem okozott problémát a Vörösmarty Mihály Gimnáziumban töltött délelőttök után edzésre igyekezni. Az alma mater sok jóval kecsegtetett, hiszen többek között Egerszegi Krisztina és Béres Alexandra is oda járt, sőt, utóbbi az osztálytársa is volt Barbarának. A pályafutása ragyogóan indult, hiszen a Spartacus színeiben utánpótlás összetett ötpróbában és 100 méteren az országos bajnokságon elért 8. helye, illetve a honvédos korszak korosztályos ob-bronzérme 4×100 méteren is fényesen csillogó szép emlék (sprintedzőnk a csoportkép szélén, kék nadrágban látható). A remek teljesítményt azonban kissé beárnyékolták a sérülések, amelyek egyre inkább megkeserítették a fiatal tehetség életét. Ekkoriban az ország legjobb sprinterei készültek a Budapesti Honvéd SE klubban, közéjük tartozni komoly fegyverténynek számított. A különböző sérülések azonban nem hagyták kibontakozni a pályán, így edzői tanácsára részt vett egy átfogó kivizsgáláson, ahol szépen lassan fény derült a problémák valódi okára.

 

Korai búcsú
Kiderült, hogy Barbara veleszületett gerincproblémái miatt kényszerűségből fokozatosan le kell építenie a karrierjét és mivel amúgy is szeretett volna továbbtanulni, így 22 évesen lezárta a pályafutását. Az orvosi pálya vonzotta, de végül a Számviteli Főiskola elvégzése után mérlegképes könyvelőként helyezkedett el. A mozgás szeretete azonban nem hagyta nyugodni, aktív atlétaként töltött éveit követően személyes kapcsolatai révén teniszezett néhány évet, később a szíve azonban visszahúzta a futáshoz. Noha a szakemberek nem javasolták a komolyabb megterhelést, a futással nem tudott leállni, lételeme a mozgás.

 

 

Az ezredfordulón a családdal elköltöztek az agglomerációba, a nyugalom egyik szigetén, az 1500 fős Pilisjászfalun töltöttek 10 évet, oda születtek a gyerekek, a már 12 éves Kilián és a két évvel fiatalabb öccse, Adorján. A fiúk az iskolában sokat sakkoztak, később a teniszt is kipróbálták, de elsősorban a fociért vannak teljesen oda. A faluban akkoriban nem volt edzéslehetőség, így a szomszéd településekre kellett járniuk. Ezt elégelte meg Barbara, aki a kezébe vette a helyi sportinfrastruktúra fejlesztését, megszervezte a Bozsik-program keretein belül a fociképzést, illetve egy műfüves pályaépítés lehetőségeit is felkutatta. Az MLSZ a munkája elismeréseképpen elismerő oklevélben részesítette. A fokozódó igény hatására 2015-ben megalapították a helyi sportegyesületet, majd az igazi szerelem a futás is visszatért az életébe, miután terepfutóversenyeket szervezett a csodálatos vidéken.

 

Újabb klubban gondolkodik
Pilisjászfaluról azóta elköltözött, de a futás az élete része maradt, igazi hobbifutó lett, aki folyamatosan újabb és újabb célokat tűz ki maga elé. Utcai futóversenyeken indult, lefutotta a budapesti, illetve a prágai félmaratont, csapatban egymás után háromszor az Ultrabalatont, nagy tervéről, hogy 42 évesen teljesítse a maratont, azonban lebeszélték a barátai. "Egy maratonra való felkészülés sokkal komolyabb erőpróba, mint amikhez hozzászoktam – mondta Barbara. – Munka mellett, két gyerekkel nem olyan egyszerű kivitelezni, az izomzaton is rengeteg múlik, nekem pedig alapvetően az évek alatt nem a hosszútávú, monoton futás volt az erősségem. Csömörön is a sprinterekkel foglalkozom, illetve a fiatalok gyorsításával. Tehetségekből szerencsére szép számmal akad!"

 

De hogy is jött ez a lehetőség a csömöri szakosztálynál? Amikor Barbara Budapesten élt, rendszeresen futott Csömörön és a gyönyörű környéken, a tó körül, illetve az atlétikapályán, ahol találkozott a helyi atlétacsapattal és a szakosztályvezetővel, Berendi Antallal. Ő segített igazolt versenyzővé válnia, hogy indulhasson a különböző viadalokon, közben pedig szóba került, hogy edzéseket tarthatna az ifjú helyi tehetségeknek. "Az első foglalkozáson én is csodálkoztam, hogy mennyien megjelentek – mosolygott Barbara. – Lelkesek és ügyesek, szeretek velük dolgozni, jó hangulatban telnek az edzéseink. A salakon és a felújított iskolai pályán is nagyon jól el tudjuk végezni a munkát. Örömteli, hogy megvannak a feltételek az edzésekhez, Anti pedig nagyszerű edzői stábot hozott össze, színes a paletta, sokféle szakedző dolgozik szervezetten a szakosztálynál. Megvannak a tervek a fejlődésre, egy ilyen felfelé ívelő programnak pedig remek érzés a részévé válni."

 

Névjegy
Név: Varga Barbara
Született: 1976.01.03., Budapest
Sportág: atlétika
Magasság/súly: 170 cm/51 kg
Klubjai sportolóként: Budapesti Spartacus SE (1989-1991), Budapesti Honvéd SE (1991-1998)
Klubjai edzőként: Csömör KSK (2019- )