A Csömöri Bringafesztivál rendszeres vendége és önkormányzatunk támogatottja, Cseuz László újabb tervet vett a fejébe! Ha az egészsége is megengedi, akkor a nyolcadik olimpiájára is biciklivel megy, 2020. május elsején indul Tokióba. Hetvenhat évesen…
A CsömörSport korábban többször is készített interjút Cseuz Lászlóval, aki az egyik legaktívabb nyugdíjas hazánkban. A Csömöri Bringafesztivál rendszeres vendége és önkormányzatunk támogatottja legutóbb a márciusi Péceli Híreknek adott interjút, amelyből is kiderül, hogy a város népszerű sportreferense a nyolcadik olimpiájára, Tokióba is eltekerne kerékpárral.
Eddig hét olimpiára kerékpározott el, s arra kérdésre, hogy melyik útja a legkedvesebb a szívének, azonnal rávágja: „Az első, ami 1992-ben a barcelonai olimpiára vezetett. Azért mert az akkor 16 éves lányommal mentem, mert először voltam úgymond Nyugaton és az olimpia is az első volt az életemben.”
Az első ötkarikás útból aztán hét lett. Kevesen tudják, Barcelona, Atlanta és Sydney után már nem akart több olimpiára elbiciklizni, ám a barátok, ismerősök meggyőzték. „Abba akartam hagyni. Aztán elkezdtek kérlelni, hogy menjek a következő olimpiára is, hiszen Athén itt van a szomszédban. Eltekertem. Aztán jött 2008, Peking. Akkor azzal jöttek a barátok, hogy az olimpiai öt karika alapján az lenne a méltó, ha öt olimpiára kerékpároznék el. Jó, mondtam és megcsináltam. Majd négy év múlva jött London. Laci bácsi, hiszen ez itt van a szomszédban – kezdték. Rendben. Legutóbb két éve pedig Rióba magam is el akartam jutni, mert Dél-Amerikában még nem jártam.”
Már a tokiói útvonalát is megtervezte. 2020 május elsején indul és egészen Amszterdamig kerékpározik. Ott repülőre ül és Kanada keleti partjánál, Halifaxból folytatja az útját. Lemegy az Ontario tó mellé – a lánya és az unokái Hamiltonban laknak, így őket mindenképpen meglátogatja -, majd egészen Vancouverig teker. Majd megint egy repülőút következik, aztán Hirosimából Tokióba utazik két keréken. A számítása szerint csaknem 9 ezer kilométeres bicikliút vár rá.
Arra is van válasza főszereplőnknek, hogy honnan meríti az erőt a több ezer kilométeres kerékpárutakhoz. „Magamat egy közepes képességű, de az átlagnál nagyobb akaraterővel megáldott embernek tartom. Amikor például elsőre nem vettek fel a Testnevelési Egyetemre, a Budapest Sportcsarnoknál lettem pályamunkás. Csak azért, hogy a munka után edzhessek az atlétikapályán, az edzőteremben és tornateremben. Az olimpiai útjaim mellett büszke vagyok arra is, hogy 48 évesen megcsináltam az Ironmant. Ez 3800 méter úszás, 180 kilométer kerékpározás a végén 42 kilométeres maratoni futással. Amit még biztosan állíthatok magamról, hogy fegyelmezett ember vagyok. Testnevelő tanárként életemben kétszer késtem az óráról. Az egyiknél a fogorvos nem engedett el időben, a másik alkalommal pedig megszületett a kislányom. Az akaraterő kifejezésről amúgy mindig az olimpiai bajnok öttusázó, Balczó András jut eszembe.”
Az ember amúgy azt gondolná, Cseuz László tősgyökeres péceli. Nehéz elhinni, de mindössze négy éve él a városban. „Szentesen laktam szinte egész életemben. Ott dolgoztam testnevelő tanárként, főállású úszóedzőként és a helyi sportcsarnok igazgatójaként is az évek során. Aztán nyugdíjasként már nem taníthattam, ami már-már depresszióssá tett, mert világ életemben tevékeny ember voltam. Alapvetően azt is az olimpiai kerékpárútjaimnak köszönhetem, hogy Pécelre kerültem az önkormányzathoz sportreferensnek. Pekingben ugyanis megismerkedtem azzal a péceli csapattal, akik egy Roburral mentek a kínai olimpiára. Nekik említettem, hogy értelmes munkát keresek. Balázs Ottó és Bobány Marika aztán megkereste Szöllősi Ferenc Attila polgármester urat. Három héttel később már a péceli önkormányzatnál dolgozhattam a nyugdíj mellett. Felszámoltam a szentesi életemet – a lakásomat eladtam a pénzt pedig kiküldtem a lányomnak Kanadába -, majd béreltem egy lakást Pécelen. Azóta pedig itt vagyok. Kijelenthetem, Pécel önkormányzata a legnagyobb támogatóm azzal, hogy munkát kaptam.”
A péceli önkormányzatban van az irodája, gyakran elsőként érkezik és sokszor utolsóként megy haza és az évek során számtalan népszerű sportversenyt rendezett gyerekeknek és felnőtteknek. „Imádom a sportreferensi munkámat s a visszajelzések alapján a gyerekeknek is tetszenek a programok, amelyeket kitalálok. Szeretem a péceli embereket és érzem, hogy ők is kedvelnek. Sokan rám köszönnek, a gyerekek pedig még az utca másik oldaláról is átkiabálnak, hogy csókolom, Laci bácsi! Nincs ennél jobb visszajelzés.”
Utak és kilométerek
1992: Barcelona 5198 km (napi átlag: 160 km)
1996: Atlanta 7378 km (194 km)
2000: Sydney 8136 km (214 km)
2004: Athén 5322 km (231 km)
2008: Peking 11428 km (144 km)
2012: London 5001 km (185 km)
2016: Rio 5110 (165 km)
További sok sikert kívánunk, Laci bácsi!
