Korábbi válogatott öttusázó, hatgyermekes csömöri családapa és a magyar öttusa-válogatott lovasedzője egyszemélyben: Balaska Zsolt. A felsorolt „titulusokkal” párhuzamosan pedig egy igazán boldog és kiegyensúlyozott életet élő szerető férj. Interjú.
A 10 évvel ezelőtt Csömör peremére költöző gyönyörű család nyüzsgő életet él, hiszen, hogy is lehetne a szülőknek egy perc nyugtuk, ha ennyi gyerek rohan reggelente iskolába, edzésre, meccsre. Nem kivétel ez alól a családfő sem, aki a felesége, Zsuzsa mellett az öttusa és a lovak szerelmese és megszállottja.
– Nem sok hiányzott, hogy a fiával együtt utazhasson a riói olimpiára…
– Hajszálon múlt, az biztos. Márkék végig ott voltak a kajak-kenu válogatókon az élmezőnyben, ráadásul emlékezetes körülmények között az utolsó pillanatban meg kellett változtatni az utazó keretet, de a rutin még nem Márkék mellett szólt. Abban azonban biztos vagyok, hogy 2020-ban Tokióban már hajóba ülhet az olimpián a fiam!
A Csömöri Önkormányzat támogatottjaként Balaska Márk megcélozta a 2020-as tokiói olimpiát
– Ön kétszer is járt Brazíliában az elmúlt néhány hónapban. Mennyire emlékezetes év a 2016-os, hiszen mégiscsak ott lehetett Rio de Janeiróban az öttusa-válogatottal.
– Szép emlékeim vannak az olimpiáról, de a versenyen sajnos rendkívül pechesek voltak a mieink. Nem jött ki a lépés senkinek (A londoni bronzérmes Marosi Ádám a 12. lett, Demeter Bence a 17., a nőknél Kovács Sarolta szintén a 17., míg Földházi Zsófia a 27. helyen zárt – a szerk). Azt látni kell, hogy az öttusa mennyire összetett sportág, ráadásul a mezőny is bivalyerős volt Rióban, nem is igazán lehetett megtippelni a végső esélyeseket. Még a férfiaknál úgy-ahogy az erőviszonyoknak megfelelően alakultak a dolgok, de a lányoknál az olimpián is borult a papírforma és meglepetések születtek. Elég egy gyengébb nap, egy gyengébb ló és máris felesleges minden előzetes számolgatás.
– És milyen szép emlékekkel gazdagodtak?
– Szerencsére ismerjük Riót, hiszen tavasszal voltunk kinn a Világkupán, és ugyanazokkal a lovakkal, ugyanabban a medencében versenyeztek a srácok, mint később augusztusban. Voltak negatív sajtóhírek, de saját tapasztalatból mondhatom, hogy minden idők egyik legjobban megrendezett olimpiája volt. Tíz napot töltöttünk a városban és az elejétől a végéig fantasztikus volt.
– Szerencsés ember, hiszen tulajdonképpen a munkája a hobbija: szövetségi edzőként, illetve lovastrénerként is dolgozik. Mikor kezdődött a szerelem?
– Elég régen elköteleztem magam a lovakkal: 1965-ben születtem, és gyerekkorom óta rajongok a lovakért. Nyolcévesen kezdtem el öttusázni és egészen a válogatott kerettagságig vittem, az aranygenerációnak tartott Fábián, Martinek, Mizsér fémjelezte csapattal készültünk hosszú éveken át. Félelmetes belegondolni, de lassan már negyedszázada, 1992 óta a Magyar Öttusa Szövetség alkalmazásában állok mint szövetségi edző, ahol az öttusázók esetében a lovaglás az én sportágam, én készítem fel a versenyzőket erre a számra. Talán nem véletlen, hogy a többi elfoglaltságom is a négylábúakhoz köt, lovakat képzek és az állatokat adom-veszem, ha úgy hozza az élet.
– Az öttusa hagyományosan magyar sikersportágnak számít. Milyen javaslatok láttak napvilágot az olimpia utáni megújulás érdekében?
– Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány fejében számos ötlet megfogalmazódott, többek között most egy nagyszabású terven dolgozunk, létrehozunk egy öttusa centrumot, ahol profi körülmények között készülhetnek a tehetséges fiatalok. A Kincsem Parkban lesz a bázis, tavasztól már a vívóterem, a lőtér és a lovarda is fogadja majd a sportolókat.
Önfeledt családi kép még nyárról – a teraszon a tesók a büszke édesapával
– Mióta otthona Csömör a Balaska-családnak?
– Több mint 10 éve élünk itt, és még mindig teljesen lenyűgöz a környék. A rokonaink túlnyomó többsége a közelben lakik, általuk ismertük meg ezt a vidéket és most már nem is mennénk máshova. Csömörön igazi otthont teremtettünk a feleségemmel a családnak.
– Sugárzik is a büszkeségtől hat gyermek édesapjaként.
– Büszke is vagyok rájuk, ráadásul örökölték a sport szeretetét, mindegyikük aktív valamelyik területen. Vanda lányom lovas kaszkadőrként dolgozik, jelenleg is forgat Spanyolországban, legutóbb például Charlize Theron dublőze volt. Néha nem egyszerű, amikor arról mesél, hány emelet magasból kellett leugrania. Márk fiamról már ejtettünk néhány szót, meglátásom szerint a magyar kajak-kenu utánpótlásának nagy ígérete, nagyszerű kajakos válhat belőle, aztán ott vannak a Zsuzsával közös gyermekeink, a BVSC-ben pólózó Dani, az ikrek Botond és Máté, akik az öttusába is belekóstoltak, fociztak is, de mostanában a csömöri kézilabdabázisra járnak edzésre, és a kicsi Nóra Luca, aki még csak a medencéig merészkedett. (A gyerekek 1992 óta, a barcelonai ötkarikás játékoktól kezdve négyévenként látták meg a napvilágot, a legkisebbet, a hároméves kislányt kivéve, így nem csoda, ha az olimpiák évében születettekként a sors is eljegyezte őket a különböző sportágakkal – a szerk.)
– Igaz, hogy egészen kis koruktól kötelező volt úszniuk a gyerekeknek?
– Így van. Azt gondolom, hogy nemcsak nálunk, de a világ minden országában minden gyereknek meg kellene tanulnia tökéletesen úszni. Nem kell azt a sportágat választania a hosszú távon, de az alapok legyenek meg. Fontos, hasznos tudás és egészséges is. Természetesen, amikor már biztosan úsztak, mindannyian választhattak másik sportágat. Azt jó látni, hogy ennyire szeretik csinálni, ami mellé letették végül a voksukat, egyre elhivatottabbak a saját sportágaik mellett. Ennek ellenére nem dőlök a kardomba, ha nem lesz mindegyikükből profi sportoló, a legfontosabb, hogy egészségesek legyenek és szeressék, amit csinálnak!
Szabó Péter Ádám
