Csoportgyőztes férfi kézilabdacsapatunk esélyeshez méltóan győzött hazai pályán a korábbi csömöri játékosokkal felálló Üllői KSE ellen. Ha valaki csak az eredményt látja, könnyen gondolhatja, hogy sima mérkőzésen tartották itthon a két pontot a mieink, a meccset elnézve azonban már más a helyzet. Érdemes volt a lelátón szurkolni a csömöri együttesnek, mert remek hangulatú, harcos rangadón diadalmaskodott Kovács István csapata.
Egyik oldalon sem a védekezésről szólt a meccs eleje, és bár Dombrádi szépen gyűjtögette a védéseket, az ellenfél kapusa is jó munkát végzett, így nem tudott kialakulni jelentős különbség. A vendégek diktálták a tempót, ekkor még bírták is szusszal, a játékrész hajrája ráadásul az övék volt, kétgólos előnnyel mehettek az öltözőbe.
A második félidő legelején Tóth Fekete gólt lőtt, majd még abban a percben megkapta harmadik kiállítását, ez pedig együtt járt egy piros lappal is. Az üllőiek nagyon szerettek volna összehozni egy bravúrt, rendre szerencséjük volt, zsinórban pattantak vissza hozzájuk a kipattanók, mi meg csak futottunk az eredmény után. A hajrához közeledve, a 46. percben, 26-26-nál értük be őket, az 50. percben pedig megszerezték a 27. góljukat is, de mint később kiderült, ezzel el is lőtték a maradék puskaporukat. Innentől vagy Karfner védett magabiztosan, vagy el sem találták a kaput, miközben a csömöri oldal nemcsak védekezésben, de támadásban is brillírozott. A tíz perc alatt szerzett 11 gólunkra nem érkezett válasz, felőröltük a vendégeket, így a novemberi 9 gólos verés után ezúttal egy tízgólosat mértünk rájuk.
KÉZILABDA, NB II, G-CSOPORT, 14. FORDULÓ
Csömör KSK – Üllői KSE 37–27 (15–17)
2024. március 1. péntek, 19.00
Csömöri Sportcsarnok
Gólszerzők: Bátky B. 8, Bátky P. 6, Homor Dá. 6, Szegedi 5, Turák 4, Kollonay 3, Bártfay 2, Homor Do. 1, Tóth Fekete 1, Weiler 1 ill. Tóth 9, Kovács 6, Sápi 5, Horváth 2, Csajbók 1, Györfi 1, Hackl 1, Szabó 1, Szilágyi 1. vezetőedző: Kovács István ill. Szilágyi Péter
Kovács István, vezetőedző: Ilyen mérkőzésre számítottunk. Az első félidőben kapkodva játszottunk, majd még a külső tényezőket is “felvették” a játékosaim. A szünetben rendeztük a fejeket, és kértem a srácokat, hogy az előzetesen megbeszéltekre koncentráljanak. A második játékrészben a pihent játékosok jól szálltak be a mérkőzésbe, amivel a védelmünk is feljavult. Az utolsó 15 perc már örömjáték volt. Többen kisebb sérüléssel és betegséggel is vállalták a mérkőzést. Úgy gondolom, ez adja a csapat erősségét. Gratulálok ismét a csapatomnak!
Szurkoljunk együtt csapatainknak!
