Stockholmban nem volt kisördög

"Nekem ez most a minden! Ez volt a cél? Nem! De boldog vagyok? Igen! – kezdte élménybeszámolóját közösségi oldalán a remek formában lévő atléta. – Öt év után végre egy verseny, amit nem adtam fel. Ezt úgy gondolom, csak az érzi át, akinek már kellett versenyt feladnia, és tudja, hogy milyen nehéz a következő versenyen ellenállni a kisördögnek. Elképesztő nehéz ezzel a félelemmel odaállni a rajthoz. Ezúttal viszont nem volt kisördög! Elfutottam? Oh, de még, hogy: 1:16:20-as félmaratonnal kezdtem! Imádtam, jól éreztem magam, a vezető csoportban futottam. Megpróbáltam, amit szerettem volna! Ennek is örülök. Lehettem volna sokkal okosabb is, de ma inkább bevállalós akartam lenni. A pálya meg olyan volt, mint egy hullámvasút! Fel és le, fel és le és megint fel és le! Volt egy kanyar (volt több is, de ez a kanyar maradt meg) ami után nem láttam mi lesz. Gondoltam, ha most emelkedő jön, akkor kinyírok valakit! Emelkedő jött, de nyugi, senkit se nyírtam ki, és nem is fogok!

Három frissítő állomáson már szinte megálltam inni, annyira szomjas voltam! Nagyon örülök, hogy vége, de tervezem a következőt! Most viszont az 5000 méteres országos bajnokságon állok oda, a maratoni ob-n biztos futok, és ne lepődj meg, de ha minden úgy megy, ahogy én azt szeretném, akkor ebben az évben megpróbálok még egy maratont. Mert szeretek futni! Mert magamért futok! Mert tudom mire lehetek képes! Végre bízom magamban és valószínű ehhez nagyon kellett a csömöri csapat!"