"Zuglóban nőttem fel, ahol a gyerekkorom gyakorlatilag abból állt, hogy az iskola melletti aszfaltos pályán fociztunk – kezd bele ifjúságának történetébe Kiskapusi Balázs. – Édesanyám az élvonalban kézilabdázott, édesapám pedig focizott, én valahogy az utóbbi mellett döntöttem (húga pedig a vívást választotta – a szerk.). Tényleg éjjel-nappal lenn voltunk a pályán, aztán a lelkesedésemet látva édesanyám egyik délután, ahogy hazaértem az iskolából azt mondta, gyere, megyünk edzésre! A KSI SE közel volt hozzánk, ráadásul szakmailag is elismert munkát végeztek a klubnál, én sem ellenkeztem, úgyhogy 9 évesen itt kezdtem a pályafutásomat igazolt játékosként. Egészen addig itt játszottam Almási Jani bácsi kezei alatt, amíg meg nem szűnt a klub. Ekkor edzőstül, mindenestül a BVSC vett át minket. Csatárként kezdtem, de egyszer hátra vezényeltek, a magasságom adott volt már gyerekkorom óta, így meg is ragadtam a védelem közepén. A BVSC-ben aztán végigjártam a szamárlétrát, nagyon tudatosan készültem, viszonylag korán elhatároztam, hogy az élvonalban szeretnék játszani: 19 éves koromig folyamatosan gyűjtöttem a tapasztalatot a különböző korosztályokban, érettségi után pedig egy tanulmányi szerződéssel is megkínáltak. Szerepeltünk a tartalékban, sőt, a felnőtt csapat keretébe is bekerültem. Az utolsó két évben az ifjúsági korosztályban Várhidi Péter lett az edzőnk, nagyon jó kis korosztály jött össze, együtt nőttünk fel a Bükszegi Zolival, Thaly Gézával, Szin Imrével, Zováth Janival, Frank Tomival, Vezér Ádámmal, Mátyus Janival, így kellemes emlékeim vannak arról az időszakról. Jött azonban a katonaság. Kecskemétre kellett bevonulnom, a város büszkesége, akkor NB II-es volt, így néhány társammal együtt oda jártunk edzésekre és mérkőzésekre. Muszáj volt bevonulni, de megtaláltuk benne a pozitívumot, hiszen fiatalon lehetőséget kaptunk a másodosztályban, amely remek tapasztalatszerzés volt számunkra."
Balázs aztán a katonaság után válogathatott a jobbnál jobb ajánlatok közül: hívták a Fradiból, a Vácról és Újpestről is. Hogy mi döntött a lilák mellett? Várhidi Péter azon a nyáron lett Nagy László pályaedzője az első csapatnál, Garami József és a keret nagy része távozott, teljesen új gárda épült a Megyeri úton. Akkor igazolt a felnőttekhez többek között Fehér Csaba, Kovács Zoltán és Zombori Zalán is. Várhidi személye döntött az újpestiek mellett, a BVSC-s idők óta jó kapcsolatot ápoltak. Kiskapusi ősszel még kevesebb lehetőséget kapott, a Bérczy Balázs, Sebők Vilmos, Szlezák Zoltán nevével fémjelzett védelembe nem volt olyan könnyű bekerülni 21 éves fejjel, de tavasszal az eltiltások miatt a váciak elleni idegenbeli mérkőzésen a kezdőben kapott helyet, bizonyított a csapatban, bejátszotta magát a győztes gárdába. Ha bárki megsérült a védelemben, vagy eltiltását töltötte mindjárt lehetőséget kapott. Általában Sebők volt a középső védő, Tamási Zoltán és Kiskapusi Balázs pedig a két emberfogó – ekkoriban még a háromvédős rendszer volt a divat – a fiatal hátvéd pedig ezüstéremmel zárta első évét a IV. kerületieknél. Ezt követte az a szezon, amely a mai napig aranybetűkkel vésetett az újpesti történelemkönyvekbe: ekkor, 1998-ban ünnepelhetett legutóbb bajnoki aranyérmet az együttes. Pedig nem indult jól az idény. Nagy Lászlót négy mérkőzés után menesztették, helyét pedig a korábbi másodedző, Várhidi Péter vette át.
Út a bajnoki címig
Az újpestiek színeiben Balázs szinte kihagyhatatlanná vált az aranyéremig vezető úton, 24-szer kapott szerepet a csapatban a szezon során, így joggal aggatható rá az alapember címke. Az utolsó előtti fordulóban, Székesfehérvárott egy döntetlen is elég volt a liláknak, jöhetett a fieszta a kispestiek elleni záró fellépés alkalmával, a 2-2-es végeredményt követően színpadra szólították a játékosokat a stadionban, hogy frenetikus hangulat közepette akasszák nyakukba a legfényesebb medálokat. Erős csapat és jó társaság formálódott Újpesten, többek között hét válogatott játékos is a gárda kötelékébe tartozott, ebben az időszakban viszont a klub gazdaságilag nem állt biztos lábakon, ami mentálisan megviselte a "fejeket" – ez a Bajnokok Ligája-selejtezők előtt nem volt szerencsés ajánlólevél. A 2. körben az osztrák Sturm Graz jelentette a végállomást a nemzetközi színpadon. "A pénzügyi káosz ellenére jó hangulat uralkodott a csapat háza táján, együtt volt a brigád, nem klikkesedtünk, vegyes volt a korosztály, a fiatalság és a rutin is képviseltette magát a keretben – emlékszik vissza a korábbi újpesti játékos. – Az"öreg-fiatal" fociban az idősebbek mindig ragaszkodtak hozzá, hogy náluk játsszak, ez jó visszajelzés volt, erre jó szívvel emlékszem. Összességében kellemes élményeim kötődnek ahhoz a korszakhoz."
A bajnoki címet követő bronzérem után Várhidiből szakmai igazgató lett, helyét a kispadon Glázer Róbert vette át, majd a visszatérő Várhidi Péter, illetve Kisteleki István vezette a szakmai stábot. Utóbbi irányítása alatt zajlott a felkészülés, amikor Kiskapusinak a nyári alapozás során elszakadt a vádlija, a felépülése alatt igazoltak a helyére, ő pedig távozott, 2000-ben meg sem állt Székesfehérvárig. A város hőse, a korábbi legendás középpályás, Csongrádi Ferenc volt ott a vezetőedző, aki rendre bizalmat szavazott Kiskapusinak. Elégedett lehetett új állomáshelyével a 25 éves játékos, mert nagyszerűen ment a játék, többek között az újpestieket is legyőzték a bajnokságban, Balázs így elégtételt vett korábbi együttesén, ráadásul a kupadöntőbe is bejutottak a fehérváriak. Csongrádi menesztése után a régi ismerős, Várhidi Péter érkezett a kispadra, aki szeretett volna ismét együtt dolgozni korábbi tanítványával, de egy szövevényes ügy és a menedzserek háttéralkuja következtében Kiskapusi végül Nyíregyházára szerződött. Az NB II-es csapattól aztán fél év után Dánia felé vette az irányt, az akkori párja, Siti Eszter is az országban játszott, egy ottani menedzser közbenjárására pedig szerződtette az élvonalbeli AB Koppenhága. Próbajáték gyanánt egy felkészülési tornán is szerepet kapott, ahol a városi rivális FCK ellen a meccs legjobbjának választották. Nem volt rossz bemutatkozás. Két éves szerződést ért. "Nekem nagyon bejött a dán életforma – összegzi a tapasztalatait szakosztályvezetőnk. – A nyugalom kifejezetten tetszett, az időjárással sem volt problémám, nem volt kánikula, de nekem ínyemre volt. Sok magyar él Dániában, remek magyar közösség alakult ki, a kézilabdázók közül Németh Helga, Farkas Ágnes is ott szerepelt akkoriban, sok időt töltöttünk együtt, ami kissé tompította a honvágyunkat. A belvárosban éltünk, jól kiismertük magunkat egy idő után a fővárosban, összességében szép élményeket szereztem. A csapattal való kiesés után a másodosztályban is játszottam a Næstved BK együttesében, de több sérülés is gyötört, vágytam már nagyon haza, elkezdtem a TF-et is, a nyíregyháziak meg szeretettel visszavártak, így ismét ott kötöttem ki."
Csömöri jutalomjáték
Balázs szakmailag nem találta meg a számításait a Nyírségben, az NB II-es Jászapátiba szerződött, közben pedig befejezte a tanulmányait a főiskolán, de nem az edzősködés vonzotta, hanem sportmenedzserként képzelte el a jövőjét. Vecsésre igazolt, az edzések mellett pedig elkezdte építeni a civil karrierjét is, értékesítőként kezdett el dolgozni, közben 2009-ben megszületett az első gyermeke, Zalán, majd három évvel később Hunor is. A Jászapáti VSE korábbi tulajdonosa Egerbe került, Balázst is meggyőzte a személyes ismeretség révén, hogy jöjjön a hevesi megyeszékhelyre, mert komoly célok várják az NB III-ban, ő pedig nem mondott nemet. Bardi Gábor, Zováth János és Vén Gábor is hasonlóan gondolkodott, ütős kis csapat alakult tehát ki. Ennek megfelelően meg is nyerték a bajnokságot, elfogyott azonban a pénz, így a játékosmag Jászapátiban kötött ki, pluszban a korábbi válogatott Dragóner Attila is csatlakozott a megye I-es kerethez. Balázs aktív pályafutása (egyik) utolsó mérkőzését a Groupama Arénában játszotta a 2015-ös Szabad Föld Kupa döntőjében, ahol ugyan kikaptak, de az a meccs már csak a helyszín miatt is sokáig emlékezetes maradt a számára. Karrierjét ugyan lezárta, de mivel feleségével, Bettivel 2008. decemberében, még a gyerekek érkezése előtt Csömörre költöztek, így a korábbi bajnoki aranyérmes csapatunk látókörébe került, sikerült is meggyőzni, hogy rutinjával segítsen a kék-sárgáknak. A makacs sérülések miatt azonban csak néhány mérkőzésen szállt be, a dereka és a vádlija már nem bírta a kiképzést, 2020 nyara óta pedig inkább a szakosztályvezetői teendőkben találja meg a kihívásokat, ott dolgozik a klub sikereiért.
Abból pedig szép számmal akad, hiszen teljesen új alapokra került a csömöri labdarúgás: az ovifocitól kezdve, a felnőttgárda menedzselésén át, a REAC Sportiskola SE-vel történő együttműködésig szerteágazó feladatok nyugszanak a vállán, de a kapcsolatrendszere és a pályán szerzett rutinja segítségével jól veszi az akadályokat. "Az öregfiúk bajnokságban és a kispályán alkalomadtán még játszom, meg néha futni is elmegyek, a mozgás alapvetően az életem része maradt. A fiainknak is sikerült példát mutatnunk a feleségemmel: Zalán atletizál, Hunor pedig a fociért van oda. Egyiküknél sem kell erőltetni, hogy menjenek, mindketten nagyon szeretik a saját sportágukat. Mi meg élvezzük, hogy ennyire szeretik. Ahogy egyre jobban belelátok, én is egyre jobban élvezem a csömöri feladatokat. Sok a gyerek, remek az infrastruktúra, hamarosan épül az új műfüves pálya, bőven akad tennivaló. Az a célunk, hogy minél több lurkó kaphasson lehetőséget a különböző korosztályokban. Szeretnénk remek közösséget építeni, illetve, hogy minél több fiú és lány szeresse meg a sportágat, jussanak el minél többen a felnőtt csapatig, a legtehetségesebbek pedig magasabb osztályban is állják meg a helyüket valamelyik nagyobb klubnál! Úgy érzem, elindult valami szuper dolog a csömöri fociszakosztálynál, elkezdődött végre a tudatos, hosszútávú építkezés. Rengeteg tervünk van az elkövetkezendő évekre!"
Névjegy
Név: Kiskapusi Balázs
Született: 1975.11.12., Budapest
Sportág: labdarúgás
Magasság/súly: 198 cm/95 kg
Klubjai labdarúgóként: KSI SE (1984-1987), BVSC-Zugló (1987-1995), Kecskeméti TE (1995-1996), Újpesti TE (1996-2000), Videoton FC (2000-2002), Nyíregyháza Spartacus FC (2002), AB Koppenhága (2002-2004), Næstved BK (2004-2005), Nyíregyháza Spartacus FC (2005), Jászapáti VSE (2006-2007), Vecsési FC (2007-2010), Egri FC (2010-2012), Jászapáti VSE (2012-2015), Csömör KSK (2016)
Klubjai sportvezetőként: Csömör KSK (2020- )
