– Európa-bajnoki ezüst, folyamatos Világkupa-szereplések az első 10-ben, néhány éve pedig Tour de Hongrie-szakaszgyőzelem. Mozgalmas időszak van mögötted?
– Az Eb-dobogó után igyekeztem nagyobb hangsúlyt fektetni a pályára, ehhez pedig jó ideig minden segítséget meg is kaptam – kezdte a csömöri Lovassy Krisztián, aki az ELIT10 – Többet érdemelsz program szakmai szakértőjeként a támogatások hatékony és fenntartható elosztását tűzte ki célként. – Nehéz időszak volt, mert szinte mindenhol ott kellett lennem, versenyről-versenyre jártunk Pataki Ibolyával úgy, hogy alig volt idő regenerálódni. Nagyon hittünk benne, hogy meglehet az olimpiai kvalifikáció omniumban és talán még most sem teljesen lehetetlen a dolog, hiszen a járvány miatt ki tudja, hogy mely országok mondják esetleg vissza a nyári játékokat, akkor pedig sokat érhet a világranglista 10. helyem. Az elmúlt hónapok viszont különösen nehezek voltak, elsősorban lelkileg. Érzem, hogy még nincs vége a karrieremnek, még biztosan lenne bennem néhány év, de sokáig nem tudtam kivel és hol készülni. Nagyon hiányzott a pálya.

 

– És most?
– Nagyon örülök annak, hogy Filutás Viktor egyre erősebb. Az olimpiai kvalifikáció szempontjából kicsit későn, de el tudtunk kezdeni forgórendszerben készülni és versenyezni. Ez itthon azért nehéz, mert más nemzeteknek van 4-5 versenyzője, akik gyűjtik a pontokat, amíg a többiek „pihennek”. Én egyedül voltam, amíg Viktor be nem ért. Mivel sok versenyszám van, ezért ebből a szempontól például hiába kiváló sprinter Szalontay Sanyi, náluk más rendszerben zajlik a kvalifikáció, mi egymásnak nem tudunk segíteni. A másik örömteli dolog viszont, hogy végre lesz pályánk. Azt, hogy Debrecenben, vagy Budapesten épül meg előbb, még nem tudni, de egy biztos; ez óriási lökést ad majd a magyar pályakerékpározásnak. Sokkal nagyobb eséllyel tud a nemzet olimpiai kvótát szerezni a 2024-es olimpiára, mint eddig bármikor. Mivel a pályán nagyon fontos a megfelelő rutin, így az életkor is jól kitolható. Medisonban Andreas Müller 41, a párja Andreas Graf pedig 35 évesen olimpikon.

 

– Nagyon reméljük, hogy így lesz. Mit tervezel utána?
– Mindenképpen a kerékpársportban képzelem el a jövőmet, akár itthon, akár külföldön, ha lesz rá lehetőségem. Most másfél éves a kisfiam, csodálatos dolog apukának lenni és átértékelődnek a dolgok az emberben. Sokkal tudatosabb vagyok, képzem magam, hamarosan végzek az egyetemen és akár az utánpótlásnevelésben akár a sportág egyéb területén szeretném kamatoztatni a megszerzett tudást. Azt látom, hogy egyre profibbak a körülmények és a felkészülés, ezek pedig meg is hozták a maguk eredményét. Elhittük, hogy ha más országoknak sikerült a világelitbe érnie, nekünk miért ne sikerülne. Az ELIT10 programban is azért vállaltam szerepet, mert ha 10 évvel ezelőtt lett volna egy hasonló kezdeményezés, talán én is World Tour-szinten tekerhettem volna. Annak idején mások voltak a lehetőségek. Stubán Ferivel minden hétvégén napi 8 órát edzettünk, akkoriban még nem voltak wattmérők és hasonló eszközök, ezért minden a lábunkban és a fejünkben volt. Azt gondolom, hogy huszonhárom év tapasztalatával hatékonyan tudok majd segíteni a fiataloknak. Egyre kisebb a szakadék a kerékpársport világklasszisai és a hazai kerekesek között és ezt tovább kell szűkítenünk.

 

– Mit tudsz tanácsolni azoknak, akik a karrierjük elején vannak?
– Saját tapasztalatból mondom, hogy sosem szabad megelégedni azzal a szinttel, ahol tartunk. Nem csak a versenyeken, de az edzéseken is oda kell tenniük magukat, hogy fejlődjenek. Vannak, akikben alapból megvan a képesség, hogy tudják, mikor kell leborítaniuk ahhoz, hogy dobogóra álljanak a verseny végén, de ez tanulható is. Teljesen más egy Tihany-kupa és egy holland 1.2-es évadnyitó verseny. Erre célirányosan kell készülni. Ebben szeretnék segíteni.

 

forrás: bringasport.hu