A csömöri judós, Tóth Krisztián a legutóbbi olimpián, Tokióban lett harmadik, és Franciaországban szeretne ismét a dobogóra állni – a Nemzeti Sport sorozatában a harminc éves harcos beszélt a verseny előtti célegyenesről.

 

– Hogyan lehet rálelni az arany középútra, hogy ne is legyen túl kimerült, de fizikailag készen álljon az olimpiára, illetve az edzéseken mekkora hangsúlyt fektetnek a mentális felkészülésre?
– Van erre módszerem, hogy mikor lehet elengedni a nagy versenyek előtt a gyeplőt, a párizsi már a harmadik olimpiám lesz, szerintem ezért jól be tudom lőni, mikor vehetünk vissza az edzések intenzitásából. A fizikai és mentális felkészülés aránya ötven-ötven százalék. Testileg nagyon erős emberek szellemi erő nélkül nem fogják tudni kiaknázni azt, ami bennük rejlik, aki pedig mentálisan erős és legyőzhetetlennek hiszi magát, kellő fizikum hiányában szintén alulmaradhat. Mindkettőre egyenlően kell összpontosítani.

 

– Milyen módszere alakult ki az évek során az olimpiai felkészülésre?
– Rengeteget edzek, és nagyjából tíz nappal a verseny előtt kell olyan formában lennem, ami megfelelő a sportág legnagyobb megméretésére, utána pedig kipihenem az elmúlt hónapok fáradalmait, hogy a versenynapra készen álljak.

 

– Tokióban bronzérmet szerzett, mondhatni, ismeri a siker titkát. Mi kellhet most ahhoz, hogy megismételje vagy akár felül is múlja azt az eredményt?
– Ez több tényezőtől függ, a saját mentális és fizikai felkészültségem mellett szükséges a szerencsés sorsolás. Azért is küzdöttem a kétéves kvalifikációs időszakban, hogy benne legyek a legjobb nyolcban, és kiemeltként erre nagyobb esélyem legyen, mint a többieknek. Nem hátrány, ha az ember nem az aktuális világbajnokkal kezd. Nincsen tuti recept, ami rajtam múlik, azt viszont tökéletesen kell megcsinálnom.

 

– A legmagasabban jegyzett magyar judokaként utazik Párizsba – teherként éli meg?
– Semmi esetre sem teher most már. Szerencsére sokat láttam, rengeteg versenyt megjártam. Az egyik legrutinosabb versenyző vagyok a csapatban. Próbálok ezért a többiekkel is foglalkozni kicsit, igyekszem segíteni őket abban, mivel kell és mivel nem szabad foglalkozni, főleg azokat, akiknek ez lesz az első olimpiájuk. Szeretnék egyfajta vezető szerepet betölteni a csapatban. Persze versenydrukk és természetes izgalom lesz bennem a rajt közeledtével, de az egyik legnagyobb cél, amit a karrieremben el akartam érni, az olimpiai érem már megvan. Ezután fogalmaztam meg a következőt, hogy én akarok lenni az első magyar judós, akinek két olimpiai érme van, de azzal, amit elértem elégedett vagyok, és ami ezután jön, az bónusz, amiért természetesen mindent megteszek. Nincs miért tartanom a július harmincegyedikétől.

 

– Mivel lenne elégedett az olimpián?
– Közhelynek tartom, de azzal, ha mindent kiadtam magamból, és semmi sem marad bennem a versenynap utánra. Verekedjek egy nagyon jót, ha sikerül, nem marad el a jó eredmény. Ha a szívemre teszem a kezem, egy éremmel a nyakamban lennék teljesen elégedett.

 

Hajrá, magyarok!