A Csömör KSK nagypályás focicsapata újkori története első dobogós helyezését biztosította be a Dunakanyar SE-Szentendre elleni döntetlennel, így bronzérem kerülhet a játékosok és az edzői stáb tagjainak nyakába. A szezon végén mindkét szekciótól búcsúzott egy ikonikus szereplő: a játéktól visszavonuló korábbi gólkirály, Tihanyi Ármin és a csapat másodedzője, Farkas Sándor is új úton folytatja – de sietve megjegyezzük, hogy mindkét sportember marad klubunk kötelékében!
Mint megírtuk, keserédes köszöntéssel indult a találkozó: az aktív játéktól búcsúzó Tihanyi Ármint és a felnőttgárda másodedzői posztjától megváló Farkas Sándort is megajándékozta a Csömör KSK labdarúgóinak szakosztályvezetője, Kiskapusi Balázs és önkormányzatunk Környezetvédelmi, Településfejlesztési és Sport Bizottságának elnöke, Tihanyi Ferenc.
Tihanyi Ármin közösségi oldalán foglalta össze az érzelemdús pillanatokat: "A hétvégén játszottam utolsó nagypályás mérkőzésemet szeretett szülőfalum színeiben. Komoly mentális felkészülést jelentett,hogy könnycseppek nélkül tudjam abszolválni a köszöntést, nem is sikerült. Hétéves korom óta űzöm ezt a gyönyörű sportot, ami miatt sok mindenről lemondtam, de cserébe nagyon sokat adott.
Tíz évet tudtam csömöri színekben játszani, sajnos az egyre több sérülés és az évek is elkoptattak. Úgy szerettem volna visszavonulni, hogy még értékes tagja legyek a csapatnak. Úgy érzem, sikerült, mert hozzásegítettem az egyesületet a Pest megye II. osztály bronzérméhez.
Boldogan gondolok vissza az együtt elért sikereinkre, mind kék-sárga, mind sárga-fekete színekben, számomra csak az volt a fontos, hogy a falumat képviseljem, és mindent megtegyek a sikerekért.
Köszönöm a szüleimnek, hogy fáradhatatlanul hordtak edzésekre, a folyamatos támogatást, a sok lemondást és apukámnak, aki a mai napig minden meccsemre kijárt és szerepet vállalt. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan eljön a vége, de egyszer meg kell húzni a határt, ez most jött el. A családomra szeretnék több időt fordítani" – zárta gondolatait a kiváló sportember.
