Sokan tisztában vannak azzal, hogy rendszeresen fogyasztani kell(ene) zöldségeket és gyümölcsöket, teljes értékű gabonákat. Azt azonban már csak kevesen tudják, hogy miért ütközünk ezekbe a jó tanácsokba úton útfélen…
Az étkezési rostok alapvető forrásai a növényi eredetű élelmiszerek (zöldség- és gyümölcsfélék, hüvelyesek, gabonák). Legfontosabb pozitív hatásai, hogy elősegítik az megfelelő emésztést és bélműködést (lágyítja a székletet), részt vesznek a vércukor és a testsúly szabályozásában.
A rostokat oldhatóságuk alapján két csoportba sorolhatjuk:
– vízben oldódó rostok (VOÉR) (pl.: zabpehely-és korpa, árpa, alma, birsalma, ribizli, sárgarépa, spenót): biztosítják a glükóz egyenletesebb felszívódását, és pozitívan hatnak a zsír-anyagcserére is azáltal, hogy megkötik a koleszterint és az epesavak egy részét, megakadályozva azok felszívódását. Főleg koszorúér-betegségekben, elhízás, epekövesség, cukorbetegség és egyes zsíranyagcsere-zavarokban van kiemelt szerepük.
– vízben nem oldódó rostok (VNOÉR) (pl. búzakorpa, rozs, kukorica, olajos magvak): lassítják a szénhidrátok felszívódását, a gyomor kiürülését, ezáltal csökkentik az éhségérzetet. Megakadályozzák a székrekedés kialakulását, csökkentik a vastagbélbetegségek kockázatát, valamint megkötik a mérgező anyagok egy részét. Mivel a rostok vizet kötnek meg (VNOÉR), vagy vízben oldódnak (VOÉR), oda kell figyelni a megfelelő folyadékfogyasztásra is.
Mennyi az annyi?
A rostfogyasztás kívánt mennyisége életkoronként változik. Kétéves kor alatt az ajánlások 5 g/napot, míg idősebb gyermekeknél a gyermek életkorához (évben megadva) hozzá kell adni 5-t, s így kapható meg az ideális bevitel. Felnőtteknél az ajánlott mennyiség 30-40 g/nap. Ha ennél jelentősen több rostot viszünk be a táplálékkal, haspuffadás, kellemetlen hasi érzet, esetleg hasmenés alakulhat ki.
