Tavaly hazai pályán 12:6 arányban vesztettünk Dunkeszi ellen, mivel ez a meccs alsóházi rangadónak számít, a szokottnál is nagyobb összpontosítással készültünk erre a találkozóra. Kemény kűzdelemre számítottunk, Bartinai Péter edző irányításával fiatal erőkből álló ütőképes társulat állt össze Dunkaszin, ráadásul a mérkőzésarányuk a vesztett meccsek tekintetében is sokkal jobb, mint amiénk.
Dr. Arató György beszámolója.
Szomorúan kezdődött a mérkőzés, néma felállással adóztunk edzőnk Németh Károly édesapja emlékének. Osztozunk Karcsi gyászában, ezt a mérkőzést és a győzelmünket az ő Édesapja emlékének ajánljuk.
Tavaly hazai pályán 12:6 arányban vesztettünk Dunkeszi ellen, mivel ez a meccs alsóházi rangadónak számít, a szokottnál is nagyobb összpontosítással készültünk erre a találkozóra. Kemény kűzdelemre számítottunk, Bartinai Péter edző irányításával fiatal erőkből álló ütőképes társulat állt össze Dunkaszin, ráadásul a mérkőzésarányuk a vesztett meccsek tekintetében is sokkal jobb, mint amiénk. Az összpontosítás mindjárt az elején meghozta a gyümölcsét, mert a páros meccsek utáni szokott 0:2 helyett 1:1-el fordultunk, mert az Arató György/Benkó Gábor páros 3:2-re tudta hozni a meccsét nagy küzdelemben.
Az egyéni meccsek első körében simán hoztam az elsőt 3:0-ra, ugyanígy tett Benkó Gabi is, Nyilas Attila és Demeter Miklós azonban az ellenfél két erősebb játékosával (kalácska Hajnalka és Kiss Dániel) kezdett, akik nyertek, így az első kör után 3:3 volt az állás. Az ellenféltől kiemelendő Kalácska Hajnalka, aki információink szerint első osztályban is játszott, vele úgy kellett számolnunk, hogy minden meccsét nyeri. Most is zseniálisan játszott, amit aztán saját bőrömön is megtapasztaltam.
A második körben Benkó Gabi simán hozta a meccsét 3:0 arányban, én kikaptam 3:0-ra úgy, hogy csak az első szetben tudtam megszorítani az ellenfelet. Demeter Miki nem tudott csodát tenni Kalácska Hajnalka ellen, Nyilas pedig nyert, így 5:5-re álltunk a második egyéni kör után.
Jött a harmadik kör: Benkó Gábor nagy küzdelemben 3:2-re verte Kiss Dánielt, itt fellélegeztünk, mert ha itt kikap, matematikailag jelentősen csökkent volna az esély, mert ugyebár a Dunakeszi csapatát erősítő hölggyel úgy számoltunk akkor még, hogy ő mindegyikünk ellen nyer. Kalácska Hajnalka ebben a körben hozta is a meccsét, velem játszott, úgy vert el 3:0-ra, hogy én még ekkora zakót nem kaptam a megyei bajnokságban, de a Kedves Olvasó bocsássa meg nekem, hogy az egyes szetek arányát most nem írom le, zárójelben csak annyit, hogy akkor szereztem (sajnos elég kevés) pontot, amikor a lány rontott. Nyilas és Demeter ebben a körben magabiztosan hozták a meccsüket, mindketten 3:0-ra nyertek. A harmadik körben így elhúztunk 8:6-ra, és jött az utolsó kör, ami nem várt izgalmakat hozott.
Lázasan számoltunk: ha az utolsó körben két meccset hozunk, akkor nyerünk, ha csak egyet, akkor döntetlen az eredmény. Eleve úgy számoltunk, hogy Gabi kikap, mert a hölgy nagyon megállíthatatlan volt, és benne volt a pakliban, hogy Nyilas Attila is kikap Kiss Dánieltől, ebből következően Demeter Mikinek és nekem kell hozni az utolsó szükséges két pontot, ez esetben 10:8 a javunkra. Az első két meccsen jött a papírforma, Attila kikapott, Miki magabiztosan hozta a kötelezőt, aztán jöttem én azzal a teherrel, hogy Gábor várható veresége miatt, ha nyerek, nyertünk, ha vesztek, döntetlen.
Először nem tudtam mit kezdeni ezzel a teherrel és az ellenfél nyerte az első két szetet. Régen játszottam ilyen pocsékul, mint ebben a két szetben. Németh Karcsi látta, hogy baj van, iránymutatást adott, hogy változtassak a taktikán, és lenyugtatott, megígérte, hogy ha úgy játszom, ahogy mondja, akkor nyerek. Odaült Szabó László barátom is, aki ugyan ma nem játszott, de eljött, hogy szorítson nekünk. Laci Bátyánk négy éve az edzőpartnerem, elmondhatom őróla, hogy nála önzetlenebb sporttársat nem hordott a hátán a föld, és abban, hogy sikerült összeszednem magam, nagyon sokat segített az ő bátorító szurkolása. Ilyen a sport: kedvenc focicsapatom jelmondata "You all never walk alone", azaz szabad fordításban: "Soha nem menetelsz egyedül", nagyon igaz. Most sem voltam egyedül, Karcsi és Laci leírhatatlanul nagy segítséget jelentett, így 0:2-ről felálltam és többet nem volt megállás, a 3:2-es győzelmem biztossá tette, hogy ezt a meccset mi nyerjük.
Ezzel azonban még nem volt vége a csodának, mert Benkó Gabi óriási meccsen szintén vesztes állásból fordítva legyőzte az általunk verhetetlennek hitt Hajnalkát! Mindenki szájtátva nézte ezt a meccset, mert amit Gabi művelt, az egyszerűen hihetetlennek tűnt. Ez az utolsó párviadal bizony nem a megyei bajnokság dimenziójában zajlott, hanem jóval magasabb szinten.
A vége 11:7 lett, második győzelmünk a bajnokságban, végre elérkezett a pillanat, amikor nem csak azon tudjuk mérni a fejlődést, hogy kisebb vereséget szenvedünk, mint tavaly. A győzelmet persze reálisan kell értékelni, még jónéhány vereség fog jönni, de reménykedünk abban, hogy összejöhet még néhány pontrablás.
Ezen a meccsen a csapat kifejezetten jól játszott, Benkó Gábor szárnyalt, és megmutatta, hogy a mezőny bármelyik játékosa sem mehet ellene biztosra, Nyilas Attila és Demeter Miklós is nagyon odatették magukat. Hárman együtt hoztuk azokat a győzelmeket, amik lehetővé tették, hogy Gabi legyen a mérleg nyelve. A győzelem most számunkra azért volt első sorban fontos, hogy edzőnk és barátunk Károly számára gyászában talán egy cseppnyi vígaszt tudjunk nyújtani.
Nem szabad elfeledkeznem az ellenfél méltatásáról sem. Dunakeszi csapatával igazi sportbarátság köttetett, velük játszani igazi öröm, mert egy rendkívűl sportszerű, fair módon játszó ellenfélet tisztelhetünk bennük. Mérkőzés után vendégül láttak minket süteménnyel, üdítővel. Dunakeszi élő legendája Fazekasné Venczel Hajnalka (Hajni néni), aki a 60-as években tagja volt a Dunakeszi Kinizsi azon csapatának, amelyik feljutott az első osztályba. Hajnalka néni ott volt a meccsen és ő sütötte azt a kiváló gyümölcstortát, melyre a meccs után rávetettük magunkat. Morzsa sem maradt belőle.
Köszönjük Dunakeszi csapatának a sportszerű játékot és a fejedelmi vendéglátást!
