Különleges élményeket osztott meg az olvasókkal a klasszissá váló csömöri bringás, Valter Attila, aki a MediaBook Kiadó gondozásában megjelent Így lettünk bajnokok 2.0. című könyvben elevenített fel részleteket a gyermekkoráról és a pályaválasztásáról. A képen is az első versenyei eredményhirdetésének egyikén szerepel.
„Versenyzőként és civilben is nagyon hasonlítok az édesapámra. A habitusomban, a temperamentumomban. Túlzás nélkül mondhatom, mindent neki köszönhetek, ő tanította meg az összes dolgot, amit a kerékpározásról tudni kell. Azt, hogy miként üljek a nyeregben, hogyan vegyem a kanyarokat. De ami talán a legfontosabb, a szemléletmódomat is tőle örököltem. Belém sulykolta, mennyire fontos a jó kondíció. Nem ő volt a legtechnikásabb vagy a legügyesebb a saját mezőnyében, de azért tudott győzni olyan sokszor, mert fanatikusan hitt a munkában. Szerintem nekem is ez a legnagyobb fegyverem” – jelentette ki Attila, majd azt is elárulta, kisgyerekként meggyűlt a baja a téli alapozófutással.
„Megmondtam apunak, hogy márpedig én nem fogok futni. Jól van, fiam, akkor ne fussál, ez volt a reakciója. Vagyis nem próbált meg rábeszélni, és ezen annyira ledöbbentem, hogy másnap megtartottam a futóedzést. Magamtól, kényszer nélkül. Attól kezdve egyszer sem fordult meg a fejemben a lazsálás gondolata.”
