A sorozat következő részében Dr. Major Zsuzsanna sportdietetikus következik:
Sokan nem is gondolják, hogy az elhízással társuló szív-érrendszeri betegségek már a gyermekek körében is előfordulhatnak. Pedig a probléma igenis valós, sőt, hazánkban is egyre nagyobb méreteket ölt. A Magyar Diáksport Szövetség által létrehozott NETTFITT 2017/2018-es mérései alapján Magyarországon minden 5. gyermek túlsúllyal, vagy elhízással küzd. Egy nemzetközi tanulmány szerint pedig a gyermekek 40%-kal inaktívabb életmódot folytatnak, mint 30 évvel ezelőtt.
Sajnos a felnőtt lakosság körében is hasonló tendencia mutatkozik. Az Európai Lakossági Egészségfelmérés 2014-es eredményei szerint a hazai népesség 54%-a túlsúlyos. Ennek hátterében elsősorban a mozgásszegény életmód és a helytelen táplálkozás áll.
Miért aggasztóak ezek az adatok?
A fizikai aktivitás számos tanulmány szerint hatással van például a testösszetételre, valamint a szív- és vérkeringési rendszer állapotára, illetve a civilizációs betegségek kialakulására is (főleg felnőtt korban). Azoknál a felnőtteknél, akik rendszeresen mozognak, kisebb arányban fordul elő szívinfarktus, magas koleszterinszint, magas vérnyomás, kettes típusú cukorbetegség és alacsonyabb az egyes daganatok (pl. emlődaganat, vastagbél daganat) kialakulásának aránya.
Optimális vs. ideális testsúly
A két fogalmat gyakran egyenértékűnek tekintik, holott az átlag populációt tekintve árnyalatnyi, sportolók esetében pedig jelentős számbeli különbség is lehet a két meghatározás között. Míg gyermekek esetében az ideális testsúly megállapítására a percentilisek (pl. BMI percentilisek) szolgálnak, felnőtteknél a testtömeg index (BMI) alapján határozzák meg az egyes kategóriákat. /BMI= testsúly (kilogramm)/testmagasság (m 2 )/. A normál tartományba a 18,5-24,9 kg/m 2 értékek tartoznak, 25 kg/m 2 felett túlsúlyról, míg 30 kg/m 2 felett elhízásról beszélhetünk. Ez a kalkuláció azonban nem veszi figyelembe a testzsír és az izom százalékos arányát. Ebből adódóan előfordulhat, hogy egyes élsportolók BMI-jük alapján az elhízott kategóriába kerülnek, hiszen náluk a nagyobb izomtömeg „torzíthatja” az eredményeket.
Sportolók számára az optimális testsúly abban az értéktartományban lesz, ahol testösszetételük (az izom és a zsír aránya), teljesítményük, egészségi állapotuk a lehető legjobb önmaguk és a választott sportáguk számára.
Elhízás: alma vagy körte típus. Melyik rejti a nagyobb egészségügyi problémát?
Vannak olyan módszerek amelyek a BMI mellett, illetve attól függetlenül is használhatóak bizonyos egészségügyi kockázatok becslésére. Az egyik ilyen mutató a derékbőség, mely lehetőséget ad, hogy megbecsüljük a belső szervek körül lerakódott zsírréteget. A derékbőség értéke összefüggésben állhat a szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásával. Mérése ruha nélkül, a legalsó borda alsó széle és a csípőlapát (felső-mellső csípőtövis) teteje közötti középvonalban, mérőszalaggal történik. Hölgyek esetében 88 cm alatti, férfiaknál 102 cm alatti derékbőség jelenti a normál tartományt, illetve az alacsony kockázati besorolást. A hasi elhízás mérésére alkalmas továbbá a derék-csípő arány meghatározása. Értékei a BMI-vel korrelálnak. A csípőkörfogat a csípő legnagyobb kerülete mentén mérendő. Normál aránya nőkben >0,85, férfiakban >0,9.
Alapvetően kétfajta elhízási formát különböztetünk meg attól függően, hogy a felesleges zsírrétegek elsősorban mely testtájakon helyezkednek el. Alma típus esetében főleg a hason figyelhető meg a hízás, melyért döntően a belső szervek körüli viscerális (zsigeri) zsírrétegek felelősek. A két típus közül ez a veszélyesebb, ugyanis magasabb egészségügyi kockázattal jár. Ennél a típusnál gyakrabban figyeltek meg szív- és érrendszeri megbetegedéseket, valamint kettes típusú cukorbetegségre is hajlamosíthat. A körte típus esetében a felesleg főleg a combon, a csípőn és a fenéken jelenik meg. A zsírrétegek elhelyezkedése a bőrhöz közel(ebb) történik. Ez a forma főleg a nőket érinti, de nem kizárólagosan. Elsősorban esztétikai problémákat jelent, mint például a narancsbőr, de ezen túlmenően a lábakon is jelentkezhetnek érrendszeri megbetegedések, úgy mint a visszeresség. A hosszú távon fennálló súlyfelesleg pedig attól függetlenül, hogy a zsír lerakódása mely testtájakat érinti, plusz terhet ró az ízületekre, így akár mozgásszervi elváltozásokhoz is vezethet.
Mennyire legyünk aktívak?
A WHO ajánlása (2019) szerint a 2-4 éves gyermekeknek minimum 180 perc változatos fizikai aktivitás (a szabadban, valamint a lakásban) javasolt, melybe beletartozik a mérsékelt és az erőteljes intenzitású sportmozgás (pl. futkározás, kismotorozás), míg az 5 évesnél idősebb gyermekek és serdülők számára átlagosan napi 60 percet meghaladó közepes/erős intenzitású mozgás ajánlott, főleg az aerob (oxigén jelenlétében végzett testmozgás) tartományban (közepestől a maximális intenzitását jelent- pl. fogócska, biciklizés, úszás, kocogás). Felnőttek számára átlagosan heti 150-300 perc időtartamú, közepes intenzitású (minden olyan testmozgás, amely során már éppen nem tudjuk a folyamatos társalgást fenntartani), vagy heti 75-150 perc erős intenzitású fizikai aktivitás vagy ezek egyenértékű kombinációja tanácsolt. Például heti 30-60 perc gyors tempójú séta (pl. nordic walking) nem csak a vérkeringést javítja, de felgyorsítja az anyagcserét, és ennek köszönhetően elősegíti a fogyást is. A rendszeres, mérsékelt/erős intenzitású gyaloglás vagy kocogás/futás például kedvezően hat a vérnyomásra, ezáltal csökkentheti a szívinfarktus vagy a stroke kockázatát is.
Télen is aktívan? Hogyan?
Az outdoor mozgásformák télen is (főleg tiszta időben) számos kedvező élettani hatással rendelkeznek. Az alacsony kinti hőmérséklet miatt 10-40%-kal több energiát égetünk el, hiszen testünk hőmérsékletének fenntartásához több energiára van szükség (fogyókúrázni szándékozók számára ez külön előny). A napfény expozíciója pedig elősegítheti a D-vitamin termelődését a szervezetünkben, ami az immunrendszer szempontjából is kedvező, illetve segít felvenni a harcot a szezonális affektív betegségekkel szemben, mint például a depresszió.
